«Tamás Rózsi mit gondoltál,

Mikor agyagér’ indultál?»

«Én egyebet nem gondoltam,

Szerencsétlen uton jártam.

Letörött a föld fölöttem,

Elnyelt engem, elnyelt engem.

Jó Tamásné, édes anyám,

Édes jó nevelő dajkám,

Felneveltél örömödre,

De nem értél semmit véle.»

«Tamás Imre nyisd kapudat,

Halva hozzák a hugodat,

Vidd is ki az asztalodat,

Csinálj nyujtóztató padot.»

«Édes lyányom szólj csak egyet!»

«Édes anyám nem szólhatok.»

«Édes hugom szólj csak egyet!»

«Édes bátyám nem szólhatok.»

«Három szilvafa közt vagyok,

Három papnak könyörgése,

Sem hoz többé az életre.»

Jókus Mihály földje végén

Buzog a vér, a föld szinén.

Ha kérdik, hogy miféle vér,

Mondjátok, hogy ártatlan vér.