Telekiné Évi lánya,

Mind a legényeket várja.

Hej, de mind hiába várja,

Csak nem akad neki párja.

Várja, ha jő piros hajnal…

– S megérkeznek alkonyattal.

Zsebkendejök messze kéklik,

Úgy mennek azé utczán végig.

«Édes kedves szülő anyám,

Szemet vetett egy fiú rám.

Haja szőke, kék a szeme,

Palkó Pista igaz neve.»

Édes lányom, jól ismerem,

Sokat ette a kenyerem.‘

«Édes anyám fáj a lelkem,

Palkó Pistát megszerettem.

Ereszsz ki a kapu elé,

Mindjárt jőnek erre felé.»

‚Nem eresztlek, kedves lányom,

Mit is látnál a hitványon?

Apja jobbágy, nem külömb ő,

Hitvány paraszt mindakettő.‘

Telekiné lánya, Évi,

Anyját de hijába kéri.

Fájdalmába’, keservibe’,

Kimegyen a ház elibe.

Ház elibe, kerek dombra,…

Ott zuhog az Olt folyója.

*

«Édes anyám, jaj énnekem!

Pistát el nem felejthetem.

S mintsább haragodat lássam,

Legyen az Olt hitestársam!»