Egy özvegy asszonynak egy eladó lánya,

Férjhez akar menni, anyja nem engedi.

A lány az anyjának szavát nem fogadja,

Az anya a lányát szörnyen megátkozta:

– «Vacsora ideig a hideg rázzon ki,

Menyegző idején a lelked menjen ki!»

Először felkiált a kisebbik vőfély:

«Édes anyám asszony, beteg a menyasszony.»

– «Ha beteg, nyugodjék, ha bágyadt, bágyadjék,

Messzünnet utazott, a lány csak alhatnék.»

Másodszor felkiált a középső vőfély:

«Édes anyám asszony, beteg a menyasszony!»

– «Ha beteg, nyugodjék, ha bágyadt, bágyadjék,

Messzünnet utazott, a lány csak alhatnék.»

Harmadszor felkiált a legnagyobb vőfély:

«Édes anyám asszony, meghalt a menyasszony.

Kocsisim, kocsisim, én gyászos kocsisim,

Menjetek, hivjátok, az anyját hívjátok,

De ne úgy hivjátok, mint lakodalmára,

Átkozott lányának takarítására.»

– «Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,

Átkozott lányomnak útat mutassatok!

Levelek, levelek, szépen rezegjetek,

Átkozott lányomnak útat nevezzetek!»