Zavaros a Tisza,

Nem akar higgadni –

Az a hires Bogár Imre

Által akar menni.

Által akar menni,

Lovat akar lopni,

Kecskeméti zöld vásáron

Pénzt akar csinálni.

Pénzt akar csinálni,

Bölcsőt akar venni,

Azt a hires Duli Marcsát

El akarja venni.

«Korcsmárosné, hallja,

Van-e vacsorája?»

«Van vacsorám, paprikás hus

Vendégek számára!»

«Korcsmárosné hallja

Van-e barna lánya?»

«Barna lányom, vetett ágyom

Vendégek számára.»

«Korcsmárosné, hallja,

Száz itcze bort adna,

Megkinálom a vármegyét,

Hogy ne lennék rabja.»

Hunczut a vármegye,

Nem iszik belőle,

Mert a szegény Bogár Imre

Most van a kezébe.

«Lánczot a zsiványnak

Kezére, lábára!»

Duli Marcsa a babáját

Már hiába várja.

«Nézz ki, rózsám, nézz ki

Ablakod firhangján,

Most viszik a Bogár Imrét

Sárga paripáján.

Ezüst a kantárja,

Arany a zablája,

Az a hires Bogár Imre

Annak a gazdája!»

Harangoznak délre,

Pont tizenkettőre,

Hóhér mondja már Bogárnak:

Lépjék fel a székre!

Fellépett a székre

Felnézett az égre:

«Jaj istenem, sok rablásim

Most jutnak eszembe!»

«Csináltatsz-e, rózsám,

Valamely koporsót?»

– Csináltatok kedves rózsám

Diófa koporsót.

«Kivereted-e majd

Valamely szegekkel?»

– Kiveretem, kedves rózsám,

Aranynyal, ezüsttel.

«Kikisérsz-e rózsám,

A falu végéig?»

– Kikisérlek, kedves rózsám,

A sirod széléig.

«Eltemetsz-e aztán

Valamely hegyekre?»

– Eltemetlek, kedves rózsám,

Virágos kertembe.

Kiapadt a Tisza

Csak a sara maradt,

Meghalt szegény Bogár Imre,

Csak a hire maradt.