Stiriában, Ajk faluban mi történt!

Pálfi Istvánt mulatságban meglőtték.

Karabélyból ment a golyó szivébe,

Arczra borult a szoba közepébe.

Pálfi Istvánt viszik az ispotályba,

Gyönge Sándort pediglen a stokházba;

Vasat vernek a kezére, lábára,

Magyar bakát a silbakolására.

Pálfi Istvánt viszik a temetőbe,

Gyönge Sándort az agyitor elébe.

«Vasas lábam szomorúan pengetem,

Jó barátom, jaj de bús az életem!

Gyönge Sándor, annak hivnak engemet,

Úgy is irják magyarul a nevemet.

Pálfi István szeretőmet szerette,

Karabélyom őtet ezért megölte.

Ne sírjon hát édes kedves jó anyám,

Szép időmnek az utolja eljött mán,

Mert nem tudom azt sem, hogy mely órában

Akasztnak fel ez idegen országban.

Így van, kinek méreg van a szivében,

Így fizetnek a katona-életben,

Sírhattok ti bús anya és testvérek,

Azt kivánom: legyen isten veletek!»

Klagenfurtban árkolnak egy temetőt

Pálfi Istvánt viszik bele legelőbb,

Az van irva az ő kereszt fájára:

«Itt nyugszik egy meglőtt frajter sirjába!»

Esik eső szép csendesen lefele,

Gyönge Sándort most kisérik kifele,

A sapkáját levágta a szemére,

Sok szép leány sírva mén el előtte…