Jó ló volt a fakó,

Jó ló is ellette,

Áldja meg az isten

A ki felnevelte!

Fujd el szellő, fujd el,

Hosszú utunk porát,

Ne lelje vármegye

Fakó lovam nyomát.

Nem fujta el szellő

Hosszú utunk nyomát,

Meglelte vármegye

Fakó lovam nyomát.

Szegény Barna Péter

De sok lovat lopott,

Románné két lánya

Abból ruházkodott.

Veszett volna retek

Fekete földjében,

Románné két lánya

Az anyja méhében!

A pusztai csárda

Nem borulna gyászba

Szegény Barna Péter

Nem esne rabságba.

De vármegye háza

Nem nyílik hiába,

Szegény Barna Pétert

Viszik udvarába.

A tarcsai pusztán

Van egy két águ fa,

Az lesz Barna Péter

Nyugodalmas háza.

Nyíljatok meg egek,

Rejtsetek el engem,

Mert a fekete föld

Nem veszen be engem!

Kár volna még nekem

A fán megszáradni,

Lobogós gyolcs gatyám

Szélnek bocsájtani.

Szép sarkantyús csizmám

Szélnek összeverni,

Fekete két szemem

Hollónak kivájni!

Nálunk a halottnak

Hármat harangoznak,

De Barna Péternek

Egyet sem kondítnak.

Szegény Barna Péter, –

Szent János napjára

Kisérik halálra

Tarcsai határba.

Nem jó föld ez, pajtás,

Nem jó itten lakni,

Mert a szegény legényt

Meg szokták itt fogni.

Szegény Barna Péter

Gyolcs inge, gatyája,

Vérrel virágozik

A testi ruhája!