GYÖNGYVÁRI KATICZA.

„Istenem, istenem!

Ugyan mi lelt engem?

Három rőf pántlika

Körül nem ér engem;

Eddig egyet vettem,

Bokorra kötöttem,

De már hármat vettem:

Bokrot nem köthettem.“

‚Lányom, édes lányom,

Gyöngyvári Katiczám!

Hogy’ van a te ruhád?!

Elől rövidedik,

Hátul hosszabbodik.‘

„Anyám, édes anyám,

Kedves édes anyám!

Szabó nem jól szabta,

Varró nem jól varrta.“

‚Lányom, édes lányom.

Gyöngyvári Katiczám!

Szabó is jól szabta,

Varró is jól varrta…

Verje meg az isten

A te roszvoltodat!‘

„Anyám, édes anyám,

Kedves édes anyám!

A ki a nagy hétben

Hétszer megkéretett:

Attól van énnekem

Hét hónapos terhem!“

‚Lányom, édes lányom

De nagy szajha lettél,

Engem a házamba’

Megszégyenitettél…

Vigyétek, vigyétek,

Katonák, vigyétek!

Mélységes tömlöczöm

Mélyére tegyétek!‘…

‚Lányom, édes lányom

Gyöngyvári Katiczám,

Ugyan mit álmodtál

E hosszu éjtszakán?‘

„Az én sárga keztyüm

Az én kezemen volt,

Az én piros czipőm

Az én lábamon volt.“

‚Lányom, édes lányom,

Gyöngyvári Katiczám!

A te sárga keztyűd:

Lesz a kimulásod,

A te piros czipőd

Lesz a vérontásod!‘

«Engedjetek egyet:

Hadd irok levelet

Az én galambomnak,

Árhádi Jánosnak.

Az én hüvelyk újjam

Az én iró pennám,

Az én könnyhullásom

Az én iró tentám. –

Hollóm, édes hollóm

Vidd el levelemet,

Az én galambomnak,

Árhádi Jánosnak!»

A hollótúl ne küld,

Mert a holló olyan:

A hol dögöt talál,

Ott mindenütt leszáll.

«Szarkám, édes szarkám.

Vidd el levelemet

Az én galambomnak,

Árhádi Jánosnak!»

A szarkától se küld,

Mert a szarka csacska,

Titkos verseidet

Nem igen tagadja.

«Fecském, édes fecském,

Vidd el levelemet

Az én galambomnak,

Árhádi Jánosnak.

Ha útban találod:

Tedd a jobb vállára,

Ha otthon találod:

Tedd a tányérjára!»…

„‚Kocsisom, kocsisom,

Kedves fullajtárom!

Fogd be a lovakat

A fekete gyászba,

Most viszik galambom

A halál-órára!…

Testem a testeddel

Egy sirban nyugodjon!

Vérem a véreddel,

Egy patakot folyjon!

Lelkem a lelkeddel,

Egy istent imádjon!…‘“