(Változat.)

O de hideg, nedves idő!

Hó esik-e, vagy az eső?

Hó sem esik, eső sem hull,

Az én kedvem csak elborul.

«Elmenek én, édes anyám,

Elteszi-e a vacsorám?»

– El is teszem a vacsorád.

Éjféltájig várok is rád.

Este, este hét az óra,

Szőcs Mári megy a fonóba,

Azért megyen a fonóba,

Hogy fonjon szemborítóra.

«Máris, Máris, te vagy-e az?

Olyan könnyen hova ballagsz?

Elbucsuztál az anyádtól,

Szülő, növelő dajkádtól?»

«Elbúcsuztam, kérve jöttem,

Szivességét megköszöntem;

El is teszi a vacsorám,

Várni is fog éjfélig rám.»

«Reád ugyan hiába vár,

Enyimnek kell lenned immár;

Ne siess úgy a fonóba,

Állj meg, állj meg csak egy szóra!»

«Egy szóra sem állhatok meg,

Mert a tied nem lehetek.

Egy szó annyi legyen, mint száz

Énutánam hiába vársz.»

Este, este, tiz az óra,

Piros vér hull a friss hóra.

Odavan a Szőcsné lánya,

Jaj de hideg a párnája.

«Lányom, lányom, édes lányom!

Elhervasztott virágszálom,

Te elmentél a fonóba,

Hogy fonjál szemborítóra.»

«Csillag voltam, lefutottam,

Rózsa voltam, elhullottam.

Az én éltem kimulása

Egész falu busulása.

A leányok hófehérbe,

A legények feketébe.

Ugy visznek a menyegzőre,

A nagy-kendi temetőbe;

Ott van az én ágyam vetve,

Ott leszek én eltemetve.»