Sárosi Mihály, Betlen János

Egy asztalnál ülnek vala,

Együtt esznek, isznak vala,

Együtt beszélgetnek vala. –

Szóval mondja Sárosi Mihály:

«Hallja-e kend, kedves komám,

Fenyitse meg kend a hugát,

Éjtszakának ideiben

Ne járjon az istálóba.

Kocsisomot szeretgeti

Hiv paripám ébresztgeti.» –

«Hallja-e kend, kedves komám,

Az én hugom jámbor leány.»

Szóval mondja Sárosi Mihály:

«Meg mutatom jámborságát

Két karomnak erejével,

Fényes kardomnak, élével.»

Hallja kapu csikorgását,

Magos patkó kopogását,

Selyem szoknya suhogását.

Mindgyárt ment az istálóba,

Az istáló ajtajába.

Szóval mondja kocsissának:

«Nyisd ki kocsis az ajtódat:»

«Nem nyithatom, kedves gazdám,

Szabadon van hiv paripám,

Ha kinyitom elszalasztom,

Tudom soha meg sem fogom.»

Úgy megrúgá az ajtaját

Hogy két felé esék mindgyárt.

Hát ott vagyon Betlen Anna.

Kardját belé akasztotta,

Selyem szoknya elhasada,

Piros vére kicsordula. –

Haza méne Betlen Anna,

Lefekvék a vetett ágyba.

Reggel oda ment az ángya:

«Mi lelt, mi lelt Betlen Anna?»

«Aj mi nem lelt, kedves ángyom!

Béhágék a kőkertembe,

Rózsabokor megakaszta,

Selyem szoknya elszakada,

A vér mingyát kicsordula.

Talpig vagyok aludt vérben,

Magam pedig haló félben.»

«Hallod-e te Betlen Anna!

Áll ki te az udvarodra,

Imádkozzál az Istennek,

Bocsássa meg büneidet.»

Ángyom, ángyom, kedves ángyom,

Mossanak meg ürmös borba,

Takarjanak gyenge gyolcsba,

Küldjenek ki Kolozsvárra,

Vegyen minden példát róla,

Az árvának hogy van dolga.