Kék a kötőm kerületi,

Barna legény kerülgeti,

De hiába kerülgeti,

Nem adnak már engem neki.

A ki szeret, az mindig fél,

Reszket mint a nyárfa levél,

Búval fekszik, bánattal kél,

Nyugodalmat sohasem lél,

Ásd ki holló, azt a szemet,

Amely ötöt-hatot szeret,

Lám én csak egyet szeretek,

Mégis eleget szenvedek.