Betyár vagyok, szabad gyerek,

Holmi félszet nem ismerek;

Ha kergetnek a hadnagyok:

A pusztába bevágtatok.

Czifra csárda az én tanyám,

Ott szoptatott engem anyám,

Nevelőm volt a jó Isten,

Nyalka szegény legény lettem.

Szép élet a betyár élet,

Szabad, a milyen csak lehet,

A hova szive vezeti, –

Paripája odaviszi.

Enyim egész világ lánya,

Ráadásul az asszonya;

Belém akad egy-egy utas:

Hoz az nekem elég huszast!