Be van az én szűröm ujja kötve,

De nem tudod, pajtás, mi van benne.

Az egyikben aczél, kova, tapló,

A másikban száz forintos bankó.

Ha megunom magam a pusztába’,

Kapom, fogom, megyek a csárdába;

Parancsolom a korcsmárosnénak:

Hozzon kend bort jó borivójának!

Még azt mondják rólam az irígyek:

Ihatik az, mert lopott eleget.

Ha loptam is, megszenvedtem érte, –

A vármegye se’ hányja szememre!