Arra alá az alföldi határon

Mén a juhász, mén a juhász, mén a juhász

Száz esztendős, egérszőrü, keréktalpu, hosszufülü,

Pöttögetött, mönyéthasu, piczike kis szamáron.

Elvetöttem, a vijolát, nem kelt ki –

Beizentem, beizentem, beizentem,

Simontornyu csaplárosné szép lányának,

Ha kedve van, az erdőre gyüjjön ki.

De ő bizon azt izente: nem gyün ki.

Majd kigyün a, majd kigyün a, majd kigyün a,

Kuliszarvu, csákószarvu, csörgős körmü, sáros hátu,

Lopott tehén az erdőbe valaha.