Arra alá az alföldi csárdába,

Három betyárgyerök iszik bujába;

Kit bujába, bánatjába mögiszik,

Mögkeresi, még más embör aluszik.

Betyárgyerök alatt zörög a haraszt –

Nyár derekán takarodik a paraszt,

Ugy elhányja-veti szögény erejét:

Elaluszik, elhajtják a hat ökrét.

Szolgagyerök szalad haza ijedve:

Bátyám uram, elveszött a hat ökre!

Van imádság szögbe’, likba’, sarokba’,

Lótás-futás högyön-völgyön, ódalba’.

Isten terömtötte a betyárokat,

Azok által veri a gazdagokat;

Hogyha betyárgyerök nem találkozna,

Gazdag embör soha nem imádkozna.