Emeld reám, kedves rózsám, ha szeretsz,

Gyönyörü szép nefelejcs-kék szemedet!

Szép nefelejcs, patak partján viruló…

Hej, patak az én lelkem is, zokogó.

A te szived, a te szived tenger-ár,

Fenekéig száll lelkem, e gyöngybuvár;

Keres, keres igazgyöngyöt mélyiben:

Ottan ragyog a legtisztább szerelem.

Thaly Kálmán.