Ez a világ a milyen nagy,

Te, galambom, oly kicsiny vagy;

De ha téged birhatnálak,

A világért nem adnálak!

Te vagy a nap, én az éjjel,

Teljes teli sötétséggel:

Ha szivünk összeolvadna,

Ránk be szép hajnal hasadna!

Ne nézz reám, süsd le szemed –

Elégeti a lelkemet!

De hisz ugy sem szeretsz engem,

Égjen el hát árva lelkem!

Petőfi.