Gyászba borult az életem te miattad,

Mert a szived, csalfa leány, másnak adtad,

Ha meghalok, ne borulj a koporsómra,

Megtört szivem még a sirban is sajogna.

Nem kivánom, hogy felrójja az Uristen

Azt a sok kínt, a mit érted átszenvedtem.

Majd ha egykor a búbánat elér téged,

Akkor tudod, hogy mi voltam én tenéked.

Szentirmay Elemér.