Kétszer nyilik az akáczfa virága,

Szerettelek galambom de hiába;

Megbánod még, vissza is sirsz engemet,

De szivemnek kétszer nyilni nem lehet!

Soh’ se tudtam a fejemből kivetni,

Hogy is tudtam én egy csalfát szeretni.

Azt szerettem, aki megcsalt, kijátszott,

Az igaz szív mindig egyszer virágzott.

E. Kovács Gyula.