Nem ver meg engem az isten,

Hogy szeretőt mást kerestem:

Te hagytál el, nem én téged:

Délibáb volt a hüséged.

Iskolába nem járattak,

Olvasni sem tanitottak,

De szemedből kiolvasom,

Hogy szivedben bánat vagyon.

Mért búsulsz? tán megbántad már,

Hogy engemet megbántottál!

Soh’ se busulj, ugy is késő.

A mi elmult, vissza nem jő.

Kerestem már mást magamnak,

Keress te is mást magadnak,

Éljed világodat vele,

Áldjon meg az isten vele!

Petőfi.