Nyomoruság az életem,

A sok adót én fizetem;

Nincs, ki könnyítse sorsomat,

Van, ki nevelje bajomat.

Én szántom fel az ugarat,

De búzát róla más arat,

Kapálom a szőlő tövét,

Hej, de más szűri a levét.

Én állítom a katonát,

Én fizetem annak zsoldját,

Én csinálom meg a gátot,

Mégis én fizetek vámot.

Felettem rongyos a fedél,

A gólya rászállni is fél,

A nagy adó terhe alatt

Házgerendám majd leszakad.

Házam előtt áll a bíró,

Nem hatja meg a sok síró;

Kocsira rakja gunyámat,

Utolsó véka buzámat.

Sok csak a lábát lógatja,

Mégis zsiros a falatja;

De én, ha rá nem foly könyem,

Sótalan eszem kenyerem.

Losonczy László.