Temetésre szól az ének,

Temetőbe kit kisérnek?

Akárki! már nem földi rab,

Nálam százszorta boldogabb.

Itt viszik az ablak alatt;

Beh sok ember sírva fakadt!

Mért nem visznek engemet ki?

Legalább nem sírna senki…

Petőfi.