II.

(Az Első könyv többi része. A Második és a Harmadik Könyvnek részei. – A polgári házasság. – A fegyverfogás. – Az egyházszervezés. – Az utolsó szó.)

A 6-ik Rész szól a Külső-belső Templomról és a Czeremóniákról. A ki a keresztséget hitének megvallása után veszi föl, más szóval a hivő, az a mostani templomokba nem járhat. Bűnt ugyan nem követne el vele, de a templomba járás nem fér össze hitével. A szentirás tanitja, hogy az isten kézzel csinált templomokban nem lakik. A hivőnek kell az ő hite által imádságnak házává átváltozni. Idővel a hivők is, ha majd megsokasodnak, épitenek nagy középületet, de nem istennek számára, hanem önmaguk számára, hogy ott kényelmesen tanithassanak.

A 7-ik Rész szól a Szent Miséről. A mise szerinte nem egyéb, mint áldozás, de a zsidóktól eredett és külsőséges. Csengettyüvel, gyertyával és zenével csinálják. És csinálják pénzért, gabonáért, borért, zsirért, vajért, borjukért, bárányokért. Az egyetlen igaz üdvözitő áldozat Jézusé volt, a mikor magát a bűnös emberiségért föláldozta. Több áldozatra nincs szükség, csak az igaz hitre. Az apostolok se misét, se ahhoz hasonlót nem gyakoroltak.

A 8-ik Rész szól a Bucsujárásról és a Képekről. Kárhoztatja a bucsujárást, a mely gyökeresen nem tisztitja meg a lelket a bűntől. Ellenzi mind a festett, mind a kőből faragott képeket. Ezek tisztelete, habár ezek csak jelképek is, ellenkezik a tiz parancsolattal s bálványimádásra vezet.

A 9-ik Rész szól a Szenteknek Közbenjárásukról. Az üdvösség egyedüli forrása az isteni kegyelem s egyedüli közbenjáró a Jézus Krisztus. Szentekre nincs szükség. A szentek is emberek voltak. Az első keresztyéneknek nem is voltak szentjeik. Csak azt szabad hinni és követni, a mit Jézus és az apostolok hirdettek, a szentek beszéde csak emberi beszéd. Még az angyalokat se szabad imádni, mert ők is csak istennek szolgái.

A 10-ik Rész szól a Purgatóriumról. Az olvasó, a harang, a purgatórium vagy tűzben való megtisztulás, a halottakért való áldozás mind csak a vallás terén való kereskedések, de nem az üdvösségre vezető eszközök. Nem is tanitják ezt az apostolok, s a hol a tisztitó tűzről beszélnek is, csak hasonlat és példabeszéd a szavuk.

A 11-ik Rész szól a Házasságról és a Magzatokról. A házasuló feleknek megesküdni nem kell, nem is szabad. Meg van irva, hogy se égre, se földre ne esküdjetek. A beszédnek, szónak, kijelentésnek megerősitése igy legyen: »Ez ugy vagyon«; – tagadása pedig: »Ez nem ugy vagyon«. Elég, ha a házasuló fél azt mondja s mondását megfogadja s fogadását megtartja, hogy ő jegyesét szereti, házastársul hozzá veszi és semmiféle nyavalyájában holtig el nem hagyja s mindezt isten nevében a törvénytől kirendelt bizonyság előtt mondja. Nem kell tehát se istennek nevére, se a boldogságos Szüz Máriára, se a szentekre esküdni.

Ime ez az ugynevezett polgári házasság.

A magzatok üdvössége miatt nem szabad a szülőket zaklatni. A szülők hitére kell azt bizni.

A 12-ik Rész szól a Rendeleteknek megtartásáról. Meg kell adni a császárnak, a mi a császáré s az istennek, a mi az istené. A felső hatóságoknak engedelmeskedni kell, mert azok istentől rendeltettek. Az adót meg kell fizetni.

Ha valaki házasodik vagy gyermeke születik, vagy gyermeke meghal: be kell jelenteni az illető papnak s meg kell fizetni a papnak bérét, de ha az a házasulókat az ő hitbeli ellenkező nézete miatt össze nem adja, az ujszülöttet keresztelés nélkül a könyvbe be nem irja s a halottat el nem temeti: akkor fordulni kell más paphoz s ha ez se teszi meg, fordulni kell a világi biróhoz. Ha ez se teljesitené a kivánságot: akkor a házasulók keljenek össze a gyülekezet előtt, az ujszülöttet irják be maguk, halottját pedig kiki temesse el oda, a hova tudja. Kétsége ne legyen, mert nem a fölszentelt temetőbe való temetés által jutunk az üdvösségre, hanem az isten parancsának megtartása által.

Az utolsó rész czime: Befejezés. Ebben egyebek közt arra kéri Hencsey az olvasót, hogy ha istentől nyert bölcsebb szivvel és értelemmel a könyvben hibákat talál: inkább jobbitsa a könyvet, semmint megvesse.

A Második Könyv, a könyv második része már rövidebb. Ennek czime: »Az ujraszületésről, keresztségről, urvacsoráról és az imádságról.« E könyv nem részekre, hanem fejezetekre van osztva. Fejezeteinek czimei a következők:

– Mint nyeri meg az ember a Krisztusban az ujraszületést és az örök életet?

– Mi az ujraszületés?

– Kétféle a születés. Az egyik az ó-születés, mely testben, bűnben, átokban és kárhozatban történik. Ez Ádámtól jön, benne van a kigyónak magja, a sátán képe és a földi mulandóság. Ellenben a lelki, szent, üdvösséges, dicsőséges ujraszületés a Krisztustól jő.

– Mint esik meg az ujraszületés? A szentlélek által s a Jézus Krisztusban való hit által.

– Gyümölcse az ó- és uj-születésnek. E fejezet csaknem ismétlése az előbbi fejezetnek. Az ó-születés gyümölcse a bűn, káromlás, méreg, harag, halál, ördög, pokol és kárhozat; – az uj-születés gyümölcse pedig az igazság, kegyelmesség, áldás, élet és az üdvösség.

– Az ujra szülöttekben minden jó cselekedetnek meg kell lenni.

– Krisztus a példája és tüköre a keresztyénségnek.

– Mi az igazi szent keresztség? Itt a szentirásból vett bőséges idézetek alapján költői lendülettel fejti ki a keresztség természetét. A vizzel való keresztelés mintegy jelképi cselekmény. A hogy a test minden mocsoktul megtisztul a viz által: ugy a lélek minden bűntől megtisztul isten igéje és a Jézusban való hit által. A keresztség által a Szentlélek az ő malasztját becsöpögteti az ujra szülöttbe, mint a harmatot a fára, melylyel a fa egyesül, általa megtisztul, megelevenedik, nől, zöld leveleket és végtére gyümölcsöt terem.

– Mint kell vallani a keresztséget? A keresztség szentség, szentségnek kell azt vallani.

– Az Urnak végső szent vacsorájáról. Az urvacsora a hivőknek Krisztussal való egyesülése a kenyérnek és bornak magához vétele által. A kenyér Krisztus testét, a bor pedig vérét példázza.

– Mi az imádság? Az imádság istennel való beszéd. Képmutatás nélkül, lélekben és igazságban kell lenni az imádságnak. Istennek félelme és szeretete is imádság, valamint öröm és bizodalom is. Megerősiti a lelket, nyugodalmat szerez s a beteg szivet meggyógyitja. Eltávolitja tőlünk a sátánt.

– Befejezés. Hét nagy tisztességet nyernek az igaz hivők. Neveztetnek ugyanis: Választott népnek, Isten szolgáinak, Krisztus barátjainak, Krisztus tagjainak, Isten templomának, Szent papságnak s végre Isten fiainak.

A harmadik Könyv szól »Az külső és belső keresztyénségről és az hit után való keresztségről«.

Ez a könyv is fejezetekre van osztva, mint a második könyv. Fejezeteinek czimét s rövid tartalmát ismertetem. Bővelkedik ismétlésekben ez a könyv is. A czimek igy következnek:

– A külső és belső keresztyénségről. A mai keresztyének csak külsőleg keresztyének, nem ugy mint a hajdaniak, mint Krisztusnak apostolai s igaz követői. A mai külső keresztyének csak magukat szeretik, fösvények, dicsekedők, kevélyek, engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, patvarkodók, mértékletlenek, kegyetlenek, a belső jókat nem szeretik, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, külső gyönyörüségnek szeretői inkább, hogy nem mint istennek szeretői.

Rosszak a tanitók is, vagyis a mostani papok. Mindig tanulnak, de soha az igazságnak ismeretére el nem juthatnak. Nagyratartók, kényesek, gazdagok s világi örömökre törekedők. Cselekedeteikkel nem példázzák azt, a mit szájukkal tanitanak. Azért nincs tanitásuknak foganata.

– A hitről. Hosszabb értekezésben, szentirásbeli idézetek bőségével bizonyitja, hogy az igaz embernek s Krisztus valódi követőjének hitben és hit által kell élni; ebből származnak s e köré csoportosulnak a többi emberi tökéletességek, ugymint a jóságos cselekedet, a tudomány, a mértékletesség, a türés, az istentisztelet, az atyafiakhoz hajlandó sziv, a szeretet s végül Krisztusnak megismerése.

– A keresztségről.

– Mi a keresztség?

E két fejezet többé-kevésbbé ismétlése azoknak, a melyek az első két könyvben foglaltatnak.

– A kis gyermekek keresztségéről. Hit nélkül mezitelen és romlandó a mi lelkünk. Mezitelen lelkünket a Szentlélek ruházza fel a keresztség által szeretettel, alázatossággal, szelidséggel. Ámde a csecsemő se jót, se gonoszat nem tud, ő ama tökéletességekkel föl nem ruházható, tehát az ő megkeresztelésének semmi foganatja.

– Ki veheti föl a szent keresztséget? A ki teljes szivéből hisz az Ur Jézus Krisztusban, mint istennek fiában, a ki már ismeri a keresztségről való tudományt s érett észszel vallást teszen hitéről: csak az veheti föl a keresztséget. Ime a felnőttek keresztsége!

– Mint kell vallani a szent keresztséget? Szentség az, melyet Krisztus hagyott ránk.

– Kevesen pártolják a felnőttek keresztségét. A kis gyermek keresztsége hit nélkül való. A kit csecsemő korában keresztelnek meg: honnan tudhassa az, hogy ő keresztyén, hogy ő Jézus hive? Adnak neki, ha felnő egy keresztelő levelet, abba be van irva szülőinek s keresztszülőinek neve, valamint az ő neve is s a keresztelés napja. Csak az a levél bizonyitja, hogy ő keresztyén. De mit ér ez? Hátha nincs ilyen levél se? Hátha hamis a levél is? Ez csak papirosból való keresztyénség.

– Kis gyermekek itéletéről. Balga hit az, mely azt tartja, hogy a kis gyermek, ha meghal keresztség nélkül, akkor kárhozatra van itélve. A hitnek meg kell előznie a keresztséget. Ugy mondta János: a ki hiszen és megkeresztelkedik: az üdvözül. De azt is megmondta nyilván, hogy a kisdedeké istennek országa.

– Bérmálásról. Nagy részben ismétlés.

– Befejezés. Utolsó szavait a szentirásból vette hiveihez Hencsey.

»Titeket pedig mondalak barátaimnak, mert mindeneket, a melyeket hallottam az én atyámtól, megjelentettem néktek és ha én bennem maradtok és az én beszédim is tibennetek maradnak: valamit akartok, kérjetek, megadatik néktek. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint én is szerettelek titeket. A mint szeretett engemet az atya, én is ugy szeretlek titeket, maradjatok meg abban az én szeretetemben.«

»Ámen!«

*

Hencsey 1843-ban fejezte be könyvét, mielőtt utolsó utjára elindult. Könyvének végszavaiból már a közelgő halál sejtése szól. Vagy talán a nagy apostol szomorusága ülte meg az ő lelkét is.

*

Sajátságos könyv ez.

Egészen tanulatlan ember irta, a ki az elemi iskolák ismeretein túl semmi tudományhoz külső oktatás utján el nem juthatott. De a szentirást nagyon ismerte, egyes részeit százszor meg százszor elolvasta. Tudományos rendszer nem lehet a könyvben, nyelve is gyarló, szófüzése parasztos, helyesirása olyan mint a göcseji ember beszéde.

És mégis nagy lélek volt irója. Látó, tanitó, hitujitó. Hasonlatos azokhoz, kik a szent korszakokban a hitvalló és vértanu névnek megszerzésére igazán törekedtek.

*

A mai nazarénusok egy része a katonaságnál nem fog fegyvert s nem teljesit fegyveres szolgálatot. Inkább elszenvedi a kegyetlen büntetést nyugodt lélekkel. Sok belehal a büntetésbe.

Ez nem Hencsey parancsa. Könyvében ő a fegyverforgatást nem tiltja, nem kárhoztatja. Sőt az a nézete, hogy ha a felsőbb hatóság ugy rendeli, a fegyveres szolgálatot teljesiteni kell. Hiszen Istentől van minden hatóság. S isten előtt majd az ad számot, ha vétek van a fegyverfogásban, a ki azt megrendelte.

*

Az egyház szervezésére Hencsey is gondolt. De arra irányt nem adott. Azt gondolta, majd ha hazajön s hivei megszaporodnak: akkor kell egyházalkotásra gondolnia. Kárhoztat minden egyházi rendet s papi állást, de elfogadta a szentirás értelmében a tanitóállást. A ki hirdeti isten igéjét a gyülekezetben s végrehajtja a keresztelést.

*

Lelkének nagy harczait, istenhez siető buzgóságát, bánatos életét, korai halálát s messze földön rég beomlott sirhalmának képét tartsa emlékezetben ez az én kis könyvem.