DEÁK FERENCZ HÁLÓTÁRSAI.

Gyerekkorában Deák Ferencz Pápán is járt iskolába. Antal bátyja vitte oda s ő szokta az iskolai szünet kezdetén hazavinni Kehidára.

Pápán a Püspöky-családnál volt elhelyezve. Itt volt lakása, élelmezése, mosása, világitása, egész ellátása. A család feje valami nyugalmazott tisztviselő volt, anyagi viszonyai szerények, szivesen tartott diákot, sokan voltak a háznál. Deákékkal atyafiságban vagy rokonságban is volt a család.

A kis Deák Ferencznek bizony külön ágy nem jutott. Egy kihuzó ágyfiókban, ugynevezett subládában kellett hálnia. Hát hiszen mindegy ez. Egészséges gyerek jól alszik a fa tetején is.

Volt a háznál egy tarka nőstény macska is. Deák is csak annyira kedvelte, mint a többi házbeli. Ő se szokta többször czirógatni, mint más.

A macska egyszer kölykessé lett s érezte, hogy közel van a szüléshez.

A macskának az a természete, hogy ilyenkor jóeleve körülnéz a háznál, hol találhatna csöndes nyugvóhelyet, a hol a szülésben senki nem zavarná, a hova se kutya se idegen nem jár s ha járna is, valami jó lélek megvédi őt és kicsinyeit.

Talált ilyen csöndes helyet.

Deák egy szép reggel arra ébredt föl, hogy a macska őt oldalba kölykezte. Ott fekszik az ölében az anya-macska öt-hat apró vak kölykével.

Ejnye ni! Ez bizony igy nem maradhat. Szállásadó asszonya fogja a macska-familiát, készit számára valami zugban egy szakasztó-kosarat, telerakja ruhafoszlánynyal s oda átköltözteti az anyát és az ujszülötteket. Ezek közül meghagynak kettőt, a többit vizbe dobálják.

Jön az est. Deák Ferencz lefekszik, de alig oltják el a faggyugyertyát, érzi, hogy valami mozog az ölében. Hát az anya-macska viszi hozzá a kölykeit. Először az egyiket, azután a másikat. Lefekteti őket szépen, azután körülszimatolja, körüldorombolja Deák Ferencz arczát, mintha csak azt mondaná neki: »Lásd, te jó fiu vagy, jó pajtás vagy, jó hálótársam leszesz nekem is, kicsinyeimnek is.« Azután maga is csak lefekszik kölykeihez s szoptatja őket nagy örömmel.

Ott, Deák Ferencz ölében!

No, ez már megvan. Este van, éjjel van, Isten neki, hadd legyenek itt még egyszer. Nem illenék éjjeli nyugalmukat megzavarni.

Reggel visszaviszik a macskákat odujukba, vaczkukba. Azonban este, gyertyaoltás után, megint csak odatelepesznek Deák Ferencz ágyába, az ő ölébe. S igy cselekesznek harmad-, negyednap is.

Végre Deák megsokalja a sok hercze-hurczát. Kijelenti kereken, hogy ő nem akarja, hogy a macskákat tőle elczipeljék. Ha azoknak ő hozzá van bizodalmuk, hagyják meg őket az ő ágyában. El tud ő velük feküdni, aludni békességgel.

Ugy is lett. Azután nem zavarta őket semmi. Deák Ferencz és a három macska együtt tanyáztak az ágyban, a mig csak a macskakölykek föl nem nőttek.

– – Ezt az esetet Deák Mária urnő beszélte el nekem, a haza bölcsének unokahuga.