JEGYZET.

A falu jegyzője 1845-ben jelent meg először, Pulszky Ferencznek ajánlva.

Megjelenése nem pusztán irodalmi esemény volt, hanem politikai is.

Eötvös 1840 óta nagyhírű tekintélye volt a reform-pártnak, az 1843-iki országgyűlésen meg Batthyány Lajossal együtt a főrenditáblán az ellenzék vezére. Az ellenzék kebelében ez időtájt alakult a centralisták köre. Eleinte csak heten tartoztak e körbe: Eötvös, Trefort Ágoston, Csengery Antal, Szalay László, b. Kemény Zsigmond, s a vidéken Szontágh Pál és Madách Imre. (L. róluk: Beksics Gusztáv, Magyar doctrinairek. Budapest, 1882. Aigner Lajosnál.) A közigazgatás központosítását s a kormány felelősségének elvét sürgették. Midőn Kossuth 1844. juliusában a kiadóval való meghasonlása következtében megvált a Pesti Hirlap szerkesztésétől, Szalay László vette azt át, s a lap a centralisták organuma lett. Eszméik legbuzgóbb harczosa Eötvös volt. Hosszú czikksorozatban bizonyította, hogy a közigazgatás központosítása a kormány felelősségével kapcsolatban nem veszélyezteti szabadságunkat, sem összeköttetésünket Ausztriával. A kormánynak, hogy valamit tehessen, hatalomra van szüksége, hatalmát csak a felelősség mérsékelheti, melylyel az utasitás nélküli országgyűlésnek tartozik. Kikelt a megye-rendszer ellen, mely biztosítja ugyan alkotmányunkat, de egyszersmind gátolja a nemzet kifejlődését s örökös oppositiójával s utasítási jogával minden reformot akadályoz.

E támadások heves visszatetszést keltettek, mert a közvélemény, s maga Kossuth is, a megyékben az alkotmány védbástyáit látta. Az ellenzék vezéreinek, köztük gróf Batthyány Lajosnak kértére Eötvös a lapban, melynek szerkesztését 1846 elején Csengery Antal vette át, föl is hagyott czikkeivel. De támadásait a megye-rendszer ellen folytatta. Csengery segítségével rendszerbe foglalta czikkeit s 1846-ban Reform czímen kiadta. Azonfelül egy irányregénybe fogott, melyben szintén a megyei rendszer árnyoldalait akarta feltüntetni. E regény A falu jegyzője.

E monumentalis műben egész addigi munkásságát összeolvasztotta. Megelevenül itt a Reform minden eszméje; főtárgya azon visszásság, hogy hazánkban egy rendé minden jog kötelesség nélkül, a másiké minden kötelesség jog nélkül. Tengelyi nemesi levelének elvesztével elveszti összes jogait. Nincs e regényben semmi visszaélés rajzolva, a mit a Reform ne bizonyított volna. Semmi sincs tehát képzeletből véve, minden tényen alapul. Egyéb munkáinak czélzatait is beolvasztotta e nagy művébe. A mit a zsidók emancipatiójáról (Budapesti Szemle, 1840) és a fogházjavítás (1838) ügyében irt, azt itt föleleveníti az üveges zsidó nyomorúságának s a börtönök és rabok állapotának rajzában (II. kötet, XXII. 254 – 257; 265 s köv. lapok. XXXIII. 276–290; XXXVI. 350–360). Nagy fontosságú, a mit az iró hivatásáról mond (I. kötet. XX. 378–381) s a regény- és történetiró feladatának rokonságáról. (II. kötet, XXXV. 320–321.) A költészetről itt elmondott nézeteit kiegészítik Magyarország 1514-ben czimű történeti regényének előszava, s A franczia drámai litteratura és Victor Hugo czimű tanulmánya.

Megjelenésekor az Életképek-ben Vas Andor, (1845, 11. sz. márczius 15, a füzetes kiadás első füzetéről) a Szépirodalmi Szemlében (1847) Kelemenffy László foglalkozott vele.

Szigeti József Viola czimmel szindarabbá dolgozta át, melyet a Nemzeti szinházban 1872. febr. 2-án adtak először.

A falu jegyzője-ért 3200 frt tiszteletdijat fizetett a kiadó. (Id. Szinnyei József: Magyar irók élete és munkái.)

Kiadások: Megjelent 1845-ben, Pesten, Hartleben Konrádnál, előbb nyolczíves havi füzetekben, később három kötetben. – Harmadszor 1865-ben, Pesten, Emich Gusztávnál, három kötetben. – Negyedszer 1881-ben, Ráth Mórnál, Pesten, két kötetben. Ugyanakkor ötödik kiadása a Családi könyvtár czímű gyüjteményben, három kötetben. – Hatodszor 1891-ben, Ráth Mórnál, három kötetben. Jelen kiadás a hetedik.

Fordítások: Már 1846-ban németre fordította gróf Majláth János. (Der Dorfnotär. Aus. d. Ung. übersetzt von Joh. Graf Majláth.) Pest, Hartleben Adolfnál. Ujra 1851-ben, ugyanott, harmadszor és negyedszer 1871-ben és 1878-ban Bécsben. Ezeken kívül megjelent a Reclam-féle Universal Bibliothek-ban (931–935. sz.) Veilheim Adolf fordításában.

Angolra lefordította Wenckstern Otto Village Notary czímmel; (London, 1850.) Pulszky Ferencz előszavával.

Olaszra lefordította Helfy Ignácz. E fordítás 1855-ben Veronában jelent meg.