Soha sem vétettem Székes-Fehérvárnak,

Mégis bejutottam lovas katonának.

Lovasnak állottam, bakancsosnak tettek,

Ilyen teremtettét! már mindjárt rá szedtek.

A lovas katona, mikor masirozik,

Felül a lovára, csakugy dohányozik.

A szegény bakancsos mikor masirozik,

Kerüli a nagy sárt, csak ugy káromkodik.

Átkozott csizmája! beh rövid a szára,

Hej minden órában elmerül a sárba.

-174-

Verje meg az Isten a mészáros bárdját,

Hej mért vagdosta el a kis borju lábát.

Mostan a kis borju nem tud lábán járni,

Szegény bakancsosnak hátán kell hordani.