Nem vagyok én paraszt ember,

Reám ugy nézzetek;

Familiám, nemzetemre

Bár figyelmezzetek.

Bizonyos anyám volt,

Kirül apám igy szólt,

Hogy a fagyban aratáskor megholt.

Eszem-iszom törzsökébül

Származtak eleim,

Ezt mutatják a korcsmákon

Adós leveleim.

Apám akárhol járt,

A vizben nem tett kárt,

Evett, ivott, sok kinálást nem várt.

Hogy én vagyok e törzsöknek

Egyik igaz ága:

Bizonyitja száraz torkom

Gyakran szomjusága.

Ihatnám mindenkor,

Reggel és éjfélkor,

Csak kaphassam, mindenkor jó a bor.

-118-

Egyik ága czimeremnek

A jó káposztás hus,

Melyre ha nincs kolbász rakva,

Szivem is immár bús.

Oh áldott káposzta!

Paradicsom hozta!

Áldott, a ki kolbászszal foltozta.

Másik része czimeremnek

Ama jó bosporos.

Ha a sült hus borsos lészen,

Legyen is jó boros.

Mert bor nélkül méreg,

Egye meg a féreg;

Annyit használ, mint ebnek fakéreg.

Harmadikát czimeremnek

Hiják kaszáslének,

Eztet mondják a magyarok

Legjobb ételének.

Valaki ezt falja,

Ajakát megnyalja.

Kálvinista menyországnak vallja.

Nemes levél pecsétemnek

Ha kivánod tudni

A viaszát, nem akarok

Én abban hazudni.

Ez forditott kása,

Melynek nincsen mása;

Sczithiából vagyon származása.

-119-

Eztet csak sátoros s jeles

Ünnepen készitik;

De az asztalt ezzel nagyon

Szépen ékesitik.

Hasunk jó barátja,

Egy forinton latja;

Szalonnátul vagyon jó illatja.

Boritéka levelemnek

Két katonabéles,

Rétessel van ki bélölve,

Jó vastag és széles;

Oh drága ármális!

Böcsös uraknál is,

Könnyen lehetsz ezzel generális.

Addig valál virágodban,

Hervadt Magyarország!

Mig e drága jó étkektül

Magad meg nem fosztád.

Mihent a tortáta

Országod meglátta:

Elfonyadtál, már mikor állsz lábra!