Elment a kisasszony, Trézi,

Kölcsön üres zsákot kérni;

Hogy asszony anyja küldötte,

A magáét kiégette.

-120-

Tekintetes szomszéd asszony!

Azért küldött anyám asszony:

Ha egy üres zsákot adna,

Ma bengészni kisétálna.

Kisasszony lelkem, csak egy van,

Az is az urfi alatt van,

Ha kiveszem, felkel, majd sir;

Éhes mindjárt kenyéret kír.

Pedig már egy falat sincsön,

Tegnap kértem egyet kölcsön.

A lisztünk is már elfogyott,

Hombárunk is összerogyott.

Majd hát, tekintetes asszony,

Hoz kenyeret anyám asszony,

Ha felkel is János urfi,

Kenyérrel kell csititgatni.

Csak ne bántsa, kérem szépen,

Mert mezítelen van épen;

A gatyáját meglugoztuk,

Róla még tegnap lehuztuk.

Ugy kötöttük be a zsákba,

Hogy szegényke meg ne fázna.

Mert nincs neki több gatyája.

Zsákon van hosszu párnája.

Zsákunk nincs, tavaly eladtuk,

Az árát is bálban hagytuk.

Az urfinak nagy kedve volt,

A sok serbe majd bele holt.

-121-