213.

Hogy mehetnék én te hozzád,

Én édes szerelmem?

A kutyának ugatása

Észrevétet engem.

Adok csontot a kutyának,

Vége lesz az ugatásnak;

Igy bejöhetsz hozzám.

Hogy mehetnék én te hozzád,

Én édes szerelmem?

A lovaknak dobogása

Észrevétet engem.

Adok szénát a lovaknak,

Vége lesz a dobogásnak;

Igy bejöhetsz hozzám.

Hogy mehetnék én te hozzád,

Én édes szerelmem?

A ludaknak gágogása

Észrevétet engem.

Adok zabot a ludaknak,

Vége lesz a gágogásnak;

Igy bejöhetsz hozzám.

Hogy mehetnék én te hozzád,

Én édes szerelmem?

A macskának nyávogása

Észrevétet engem.

Adok tejet a macskának,

Vége lesz a nyávogásnak;

Igy bejöhetsz hozzám!

Hogy mehetnék én te hozzád,

Én édes szerelmem?

Az egérnek czinczogása

Észrevétet engem.

Félre, vitéz! minek is élsz,

Ha már egy egértül is félsz;

Távozz tőlem messze.

Share on Twitter Share on Facebook