Gyászos én életem,

Bánom cselekedetem,

Hogy én pappá lettem.

Nem tetszik ez élet,

Mert engem a természet

Más utra vezérlett.

Igaz: urak a papok,

De nincsen nyugodalmok,

Mert szerelemrabok.

Járnak gyászruhába,

Nem mehetnek a bálba,

Sem a játékházba.

-132-

De majd ugy cselekszem,

Papi ruhám leteszem

S mással fölcserélem.

Nem kell reverenda,

Maradjon a klastromba,

Nekem többé soha.

Sok szem néz a papra,

Sok fül hallgat szavára,

Predikálására.

Eszének kell lenni,

A ki megy predikálni,

Vagy misét szolgálni.

Nem lehet ott nevetni,

A lányokra inteni,

Szemmel hizelkedni.

Bár ne mentem volna

Én is ma a templomba,

A szent rorátéra.

Lámpás nélkül mentem,

Helyem eltévesztettem,

Egy szép lányhoz ültem.

Meglátott a püspök,

Bezzeg volt száraz früstök,

Izzadott az üstök.

Nagyon megbűntettek,

Füstös kóterbe tettek,

Még vasra is vertek.

Pedig nem vétettem,

De még sem volt hitelem,

Sem semmi kegyelem.

De azért nem busulok,

Mihelyt megszabadulok,

Katonának állok.

Nem kell reverenda,

Maradjon a klastromba,

Nekem többé soha.