Nyomoruság az életem,

A sok adót én fizetem;

Nincs, ki könnyitse sorsomat,

Van, ki nevelje bajomat.

Én állitom a katonát,

Én fizetem annak zsoldját;

És hogy az urat őrizze,

Nálam kovártélyozzák be.

Én csinálom meg a gátot,

Mégis én fizetek vámot:

A nagy adó terhe alatt

Házgerendám majd leszakad.

Házam előtt áll a biró,

Nem hatja meg a sok siró;

Kocsira rakja gunyámat,

Utolsó véka buzámat.

-133-

Sok csak a lábát lógatja,

Mégis zsiros a falatja.

Ha szememből nem foly könyem,

Sótalan eszem kenyerem.