248.

Nem voltam én addig beteg,

Mig téged nem ösmertelek,

Csak az óta lel a hideg,

Mióta téged ösmerlek.

Mindig kértelek a jóra,

Ne menj a korcsmaajtóra;

Mert behivnak a jó borra,

Vasat tesznek a lábodra.

Fáj a szivem; majd meghasad,

Mikor zörgeted a vasat;

Hasad, hasad, majd meghasad,

Mikor zörgeted a vasat.

Share on Twitter Share on Facebook