Beszegődtem Tarnóczára juhásznak,

Jó legelője van ott a birkának.

Fizetésem husz forint, tiz karajczár,

Megél abból egy bojtár.

Husz pár birkatartást is ajánlottak,

Foglalóban ötven karajczárt adtak;

Beittam a pipagyujtó csárdába,

Görgetegi határba.

A gazdámmal leszek majd egy kenyéren,

Jőnek értem Szent-György napkor szekéren,

Fölteszik a tulipános ládámat,

Furulyámat, dudámat.

Igy masérozok el majd a pusztára,

Goróf Széchényinek a jószágára.

Ha a nyájat átolvassa kezemre,

Kihajtom a mezőre.

Vezér ürűim kolompot viselnek,

Hogy én tudjam mindig, merre legelnek,

Ugy sétálok utánok, mint egy császár,

Teheti ezt egy bojtár.

-154-

Majd csak addig furulyálok, dudálok,

Mig egy szép szeretőre nem találok;

Van a pusztán elég szőke s barna lány,

Belém szeret egy talán.

Ha megszeret, jól teszi, majd elveszem,

Édes kis feleségemnek nevezem.

Hetedhét országon nem lesz több ily pár,

Mint tarnóczai bojtár.

Veszek neki honi szoknyát, kezkenőt,

Az ujjára igazi arany gyűrőt.

Akkor tudom, hogy megölel, megcsókol,

Ha pázsitra mellém s hozzám leborul.