Czifra szüröm Veszperémben vettem,

Érte harmincz forintot fizettem;

Hogy ha vállaimra fölteritem,

Még az angyalát is elkeritem.

Zsiros ümög, gatya vagyon rajtam,

Sarkamat veri tarisznyaszijam,

Félre csapom cseperke kalapom,

S széles e világra semmi gondom.

Igy sétálok végig az utczában,

Csuka-orru ficsóros csizmában,

Fényes baltám vállamra legyintem,

Szijostoromat neki eresztem.

-155-

Csak ugy harsog, akkorát durrantok,

Reggel korán legelőre hajtok;

Két kolompos a gulyám előtt jár,

Utánok én, megint a kis bujtár.

Ha már a falu végére érek,

A korcsomába egyet betérek.

Igy kiáltok: hallja korcsomáros,

Van-e még olyan nyolcz karajczáros?

Töltse tele két itczés kobakom,

Az árát, Isten ugyse! megadom.

Kérem szépen, várjon csak egy hétig,

Kifizetem utolsó fillérig.

Addig irja fel a ház falára:

Hány forintnak hágtam a nyakára;

Irja fel azt, hány itcze bort vettem,

Miért egy karajczárt sem fizettem.

Gazda uram, ne féljen kegyelmed!

Itt hagyom én boráért szűrömet;

S ha ki nem váltom a jövő hétre,

Akasztasson a czégér helyére.