Hej pajtás, beh nevetem

A világ bolondságát,

Nem adnám érette

Rózsám majorságát.

Csendesen eszem, iszom,

Senkivel nincsen perem,

Minden pásztortársam

A legjobb emberem.

-156-

Egy darab kenyeremet,

Egy darab szalonnámat

Ha megeszem, félre

Vágom a kucsmámat.

Majd délre, ha jóllakik

A nyájam, haza megyek,

Egy két dézsa tejet

Kedvesemnek fejek.

Kihajtok délután,

Magamnak furulyálok.

Gyenge nyájam után

Dudolva sétálok.

A gondok nem hervasztják

Mosolygó két orczámat,

Fütyörészve szivom

Kis kurta pipámat.

Nincs gondom patikára,

Hej! inkább Zsuzsikára,

Turót, vajat nyomó

Fris gazdasszonykára.

Árnyékkal kedveskedik

Minden cser, bükfa, gyertyán,

Maga a természet

Kanapét rak alám.

Tolvajok, gyilkosok

Nem férnek itt hozzánk,

Ha csak a farkasok

Nem ütnek mi reánk.

Hej! ez a mi templomunk,

Hej! ez a nagy természet,

Ennek pompás fala

Napkelet, enyészet.

Nincs olyan szép éneklés

Hej heted hét országban,

Mint a rigók tesznek

Mátra oldalában.

Nincs olyan gyönyörüség

Hej! heted hét országon,

Mint mi nekünk cseveg

A nagy bükfaágon.

Egy szóval paradicsom,

Hej! a pásztor tanyája,

Mert ehez el nem hat

A világ lármája.

Jer pajtás, köszöntsük meg

Hej! ama dicső papot,

A ki káplánaul

Tartja a szép napot.

-157-