Fehér László lovat lopott,

A fekete halom alatt;

Minden nyereg-szerszámostul,

Csikós fékkel, kantárostul.

Utána ment Göncz városa

Őtet fogni, hogy meglássa

Egész vidék faluibul,

És csakugyan hadnagyostul. –

Isten jó nap, hadnagy uram!

Fogadj Isten, édes fiam!

Kinek hivnak, édes fiam?

Majd megmondom, hadnagy uram.

Van-e neked apád, anyád?

Igazán szólj és meg ne bánd.

Nincsen nekem, apám, anyám,

Csak van nekem egy szép hugom.

Az én hugom Fehér Anna,

A lovamnak fehér lába. –

Nem kérdem én a lovadat,

Sem a te kedves hugodat;

Hanem kérdem a nevedet;

Különben rosz lesz te veled. –

Fogjátok meg a hunczutot,

Az akasztófára valót.

-189-

Fehér László az én nevem;

Megmondani mindig merem,

Hogy engemet annak hivnak,

Én utánam nagyon vannak.

Vigyétek le a tömlöczbe,

Annak is a mélységébe.

Kezét, lábát vasba verve,

Kivallatok mindent vele. –

Fehér Anna hogy megtudta,

Hogy a bátyja fogva volna:

Fogd be, kocsis, a lovakat,

Tégy mellém sok aranyokat.

Isten jó nap, hadnagy uram!

Fogadj Isten, gyöngy madaram,

Miért jöttél, szép aranyom?

A bátyámért, hadnagy uram.

Ha a bátyámat kiadná,

Az Isten is megáldaná. –

Kiadom én a bátyádat,

Ha egy éjjel veled hálok.

Nem szólt arra Fehér Anna,

Csak elmegy a folyosóra.

Folyosórul a rostélyra,

Hogy akadna a bátyjára.

Isten jó nap, édes bátyám!

Fogadj Isten, édes hugám!

Én most tégedet kiváltlak,

Hadnagy urral vele hálok.

-190-

Ne hálj vele, a hunczuttal,

Az akasztani valóval.

Szüzeségedet elveszi,

Bátyádnak fejét véteti.

Nem szól arra Fehér Anna,

Csak elmegy a folyosóra,

Folyosórul palotába,

Lefekszik a nyoszolyába.

Aluszol-e Fehér Anna,

Kincsem adta, szép Diána?

Nem aluszom, nem nyughatom,

Mert a sok lánczzörgést hallom.

Csak aludjál, édes kincsem,

Te vagy rubinom, mindenem.

Szép a képed, a termeted,

Érted adom mindenemet.

A béresek fáért járnak,

Azok nagy lármával vannak. –

Aluszol-e, Fehér Anna,

Kipiroslott kisded alma?

Nem aluszom, nem nyughatom,

A sok puskalövést hallom.

Csak aludjál, csak nyugodjál,

Csak engemet szivedbe zárj.

Aluszol-e, Fehér Anna,

Oh te kincsem, szép Diána?

Nem aluszom, nem nyughatom,

Mert a sok kardzörgést hallom.

-191-

Csak aludjál, csak nyugodjál,

A bátyádnak vége van már. –

Hadnagy uram, hadnagy uram!

Átkozott légy, hadnagy uram!

Viz előtted megáradjon,

Sár utánad felfakadjon.

Lovad lába megbotoljon,

Földre téged agyon nyomjon,

Mosdó vized vérré váljon,

Kendő ruhád meggyuladjon,

Az kenyered kővé váljon.

Az ég téged meg se áldjon.