Az alföldön halászlegény vagyok én,

Tisza partján kis kunyhóban lakom én.

Szelid lánykám, jöjj be hozzám pihenni,

Öreg anyám majd gondodat viseli.

Sötét felhők tornyosulnak az égen,

Hull a zápor a tiszai térségen.

Barna kis lány, selyem kendőd megázik,

Gyönge vállad, hószin nyakad megfázik.

Sem aranyom, sem ezüstöm nincs nekem,

Csak egy csendes kis kunyhócska mindenem.

De keblemben dobog forrón érző sziv,

Mely a viszont szeretetért holtig hiv.

Nem vágyok én, mond a lányka, tetszeni,

Sem aranyban, sem ezüstben fényleni.

Megelégszem kis kunyhóban sziveddel,

Kis kunyhóban lángoló szerelmeddel.

Szétoszlottak már a sürü fellegek,

Isten hozzád, kedves legény, én megyek.

Élj boldogul, a jó Isten áldjon meg.

Olykor, olykor rólam is emlékezz meg.