Én Istenem beh szép élet,

A ki csizmaziát szeret,

Mihelyt feslik a csizmája,

Mindjárt bevarrja rózsája.

Mégis gyöngyebb az az élet,

A ki szabólegényt szeret,

Mihelyt feslik a ruhája,

Mindjárt megvarrja rózsája.

De még gyöngyebb az az élet,

A ki urfi legényt szeret,

Mihelyt elfogy a kávéja,

Mindjárt küld a patikába.

Mégis gyöngyebb az az élet,

A ki atyafiát szeret,

Mihelyt elfogy a jó bora,

Mindjárt küldi a sógora.

Megteritem asztalomat,

Ugy várom a galambomat;

Várom, várom, a mig várom,

Mig rám nem érik az álom.

-75-