GRITTI.

Tragédia 5 felvonásban. Irta Szigligeti Ede. Előadatott a Nemzeti Szinházban 1863 április 1-én.

Bartók Klementina kisasszony az anya szerepében lépett fel, mint olyan, ki első kísérletét teszi. Megvalljuk őszintén, hogy első kísérletet nagy szerepben épen oly kevéssé kedvelünk, mint tanácsolunk. Még ott is, hol színészi conservatorium van, nagyon rendkívüli és sebesen fejlődő tehetség legyen az, ki egyszerre a legnagyobbszerű szerepekben lép föl. Hát nálunk, hol a leggondosabb előkészület is csak nagyon hiányos és egyoldalú lehet! Mi jobbnak tartjuk, ha a kezdő szinész vagy szinésznő némi tájékozó előkészület után kis szerepekben teszi első kísérleteit, s fokozatos gyakorlat mellett folytatja tanulmányait. E módszert, kivált nálunk, számos ok és körülmény támogatja. A szinpadi és közönség előtti gyakorlat többet ér mindennél, ha a kezdő folyvást figyelemmel kiséri a közönséget, önmagát s fejteni igyekszik tehetségét. Egy pár kis szerepben, ha jól megtanul mozogni vagy csak állani is, már nagy tanulmányt tett. A kisebb szerepeket könnyebben és teljesebben feldolgozhatja s ha némi sikert vív ki, mintegy magától fejlik tehetsége, fokozatos örömben és haladásban; ez mind az ő kedélyére, mind a közönségre a legjobb hatással van. A nagy szerep nagytehetségű kezdőnek is ritkán sikerül, nem is említve, hogy vannak lassan fejlődő tehetségek. A sikertelenség vagy félsiker hamar lehangolja a kezdő szinészt, s ami annyira veszélyes, könnyen elégületlenné teszi – nem magával, a mi nem volna nagy baj, hanem az egész világgal. Az ilyen mindjárt a félreismeret lángész szerepét játszsza, s azt hiszi, hogy a nagy dícsvágy annyi, mint kifejlett nagy tehetség, kész művészet, a mi pedig, legalább egyelőre, nagy hátrányára van tehetsége fejlődésének. Még nagytehetségű kezdő szinész is könnyen csalódik azon szerepkörben, melyet magának választott s csak sikertelen küzdelmek után fedezi föl valódi hivatását. Bármily tehetségű szinész, kisebb szerepekben kezdve pályáját, e veszélyeknek és csalódásoknak sokkal kevésbbé van kitéve; semmit sem koczkáztat vagy játszik el. Ha nagy jövője van, biztosabban közeledik feléje, ha a sors szerényebb kört mutatott ki számára, könnyebben beléje találja magát, jobban megfelel neki. S vajon van-e művészet, melyen másod- és harmadrangú művészekre nagyobb szükség legyen, mint épen a szinészin?

Ezek az általános nézetek semmire sem illenek inkább, mint Bartók kisasszony első fölléptére. Nem mondhatni, hogy őt a természet pazarul áldotta meg, bár nem volt hozzá épen mostoha. Jó szinpadi alak, hangja nem igen kellemes vagy nagyterjedelmű, arcza sem kiválóan kifejező, de mindkettő olyan, mely nem teszi alkalmatlanná a színésznői pályára. Mint halljuk, már egy év óta tanul, s íme, alig tudott többre menni, mint fennakadás nélkül elmondani szerepét. Az érzések és indulatok árnyalatairól nála még szó se lehet; az öröm és fájdalom egypár stereotyp kifejezése mindaz, mit művészetkép nyújtani képes. Szavalata a hangnak egyhangú felemelése és leeresztéséből áll; állásában, mozdulataiban semmi kifejezés és biztosság. Ha ezelőtt néhány hónappal egy pár jelentéktelen szerepben lépett volna föl, s úgy próbálkozott volna meg némi jelentékenyebbel, de akkor sem ily nagygyal, inkább ítélhetnénk tehetségéről. Most, ha e nagy szerepből ítélnők meg őt, könnyen igazságtalanná válhatnánk, mert meg kellene tagadnunk tőle a tehetséget s legföljebb csak szorgalmát dicsérhetnők meg. Neki lehet tehetsége s talán jó szinésznő is válhatik belőle, de ha folyvást ily nagy szerepeket játszik, bajosan fog boldogulni.