Lábjegyzetek.

1) Az akkoriban dívó néphit szerint a legfélelmesebb réme volt a csik-szeredai völgynek a «Simó Péter», egy nagy fekete óriás, a ki az éjjeli utazók szekereire felült, s gazdáikat birkózni hivta az ólomszérüre.

2) Hát ezt ki tudja, hogy mi?

3) Igazolja ezt a krimiai rab uraknak egy levele 1658. május elejéről, melyet Rákóczy Györgyhöz irtak, elpanaszolván, hogy két társukat erős eskü mellett elbocsáták az uraik, hogy hazamenvén Erdélybe, mind magukért, mind rabul maradt társaikért a váltságdíjat meghozzák. De azok hitszegően elmaradtak. «Immár pediglen a terminus elmulván, minket szegény megnyomorodott rabokat érettek rontnak, vernek, kinoznak és keservesen csigázván, orr-, fülmetéléssel, fogkivonással, szemeink kivájatásával fenyegetnek, ha vissza nem jönnek: kiért az Ur Isten erős haragját rájuk bocsátani fogja (a szökevényekre). Mert mikoron kibocsátották volt őket, erős hittel igen esküdtenek, hogy az élő Isten őket, ha kötéseknek nem állanak, semminemű dolgaikban meg ne segítse, sőt Istennek minden áldása fejeiken átok legyen és a gyermekeiket is az átok és Istennek rettenetes haragja, mint az ég a földet, úgy borítsa be: sőt ha meghalnának is, az testeket az földnek gyomra kiokádja és lelkek itéletnapig se mennyországban, se pokolban ne mehessen! Mégis az napjára be nem jövének az hamishitű istentelen, minket nyomorgattató és örökkévaló rabságba borító emberek…»

Ezen levélben Damokos is fel van említve a sanyargatott rabok között: tévedésből Péter keresztnévvel, de a családi okmányok és Kemény János fejedelem levele, melyet Tamás is aláirt, ez utóbbit igazolják.

L. Történeti tár 1882., IV. füzet, 614. l.