A MÁRIA NOSTRAI NŐ.

Athaliet a törvényszék halálra itélte hétszeres mérgezési kisérlet s kiszámitott orgyilkos merénylet miatt. A király kegyelme élethosszú fogságra változtatta e büntetést.

Athalie még most is él.

Csak negyven év mult el azóta, s ő most hatvanhét éves lehet.

Még most sem tört meg a lelke.

Keményszivű, hallgatag, bűnbánatlan.

Mikor a többi nőfoglyok a templomba mennek vasárnaponkint, ezt a nőt azalatt magánbörtönbe zárják, mert képes a többiek ájtatosságát megzavarni.

Midőn eleinte kényszerítették a templombajárásra, belekiáltott a pap ajtatos szónoklata közepébe: «hazudsz!» s odaköpött az oltár elé.

Többször volt ez idő alatt nagy kegyelemosztás. Országos öröm napjain százával bocsátá szabadon az uralkodói kegyelem a börtönök lakóit. De ezt az egyet soha sem ajánlották a felügyelők a szabadon bocsáttatásra.

A kik megtérésre inték, hogy kegyelmet nyerjen, azoknak megmondta:

«Engem úgy bocsássanak el innen, hogy a mint én kiszabadulok, megölöm azt az asszonyt!»

Még most is ezt mondja…

Pedig az az asszony régen porrá lett már, miután sok évig szenvedett az utolsó tőrdöfés miatt, szegény beteg szivével.

Nem tudott igazán boldog lenni soha ettől a szótól: «Timár most is él!» Mint hideg kisértet állt ez mindig örömei mögött. Meg volt vele mérgezve örökre a hitvesi csók. S mikor halálát közelegni érzé, leviteté magát Levetinczre, nehogy ha meghal, ama sírboltba temessék, a hol, ki tudja, ki porladozik Timár czímere alatt? Ott keresett ki magának egy csendes fűzfás partot a Duna mellett, azon a tájon, a hol atyját elveszté, a hol Ali Csorbadzsi a Duna fenekén nyugszik; olyan közel a «senki szigetéhez», mintha vonzotta volna őt oda valami titkos sejtés… Az ő sírköve s a sziget téveteg sziklája láthatják egymást szemközt.

És a kincseken, miket Timár neki hagyott, nem volt áldás. Egyetlen fia volt Timéának második férjétől, az nagy tékozló lett; a roppant birtok ép olyan mesésen elpusztult a keze alatt, mint a hogy előtámadt. Timéa unokája már abból a kegyadományból él, a mit Timár alapitványul hagyott, elszegényült rokonok számára. Ez az egy maradt meg utána.

A komáromi palota helyén is más épület van már; a Levetinczy sírbolt helyén erődítvényeket hánytak fel. Semmi nyoma a hajdani fénynek, gazdagságnak.

Hát a «senki szigetén» mit csinálnak most?!