A Tüzakna Fellobban.

Másnap korán reggel sietett főnökéhez Vicomte de Brancardier.

Ott talált nála egy idegen urat; de neki szabadalma volt mindenkor belépni a dolgozó szobájába, s azt az idegen urat, kivel főnöke beszélgetett, figyelembe sem vette.

– A várt fordulat megtörtént, mondá félhalkan főnökének.

– Hogyan?

– Monsieur Zárkány ama levélben rögtöni visszahivatását kapta meg.

Ez még nem bizonyítja a fordulatot. Lehet, hogy csak hely- vagy személyváltoztatásról van szó.

– Arcza mindent elárult. Tökéletes bukását lehetett olvasni róla. Elsápadt, mint a ki halálitéletét olvassa.

– Lehetett neki utasításul adva abban a levélben, hogy sápadjon el, mikor azt végigolvassa.

– Ajkai reszkettek, szemöldökei összehuzódtak.

– Oh uram; a diplomaták nagy komédiások; – térdei inogtak, fogai vaczogtak. Ez mind utasításában lehetett. Még talán könyezett is?

– Valóban a szemei megteltek könynyel.

– No mondtam úgy-e? Ennek én mind nem hiszek. Láttam én már ilyet.

– És rögtön elutazott még az éjjel.

– Még annak se hiszek.

– De uram! Itt hagyott egy félbeszakadt légyottot a legszebb asszonynyal.

– Igen? No már akkor elhiszem neki, hogy megbukott. Hadd mutassam be önöket egymásnak. «Vicomte de Brancardier», «duc de Nornenstein.»

Bizony legfőbb ideje volt. Vicomte Brancardier már épen meg akarta nevezni azt a szép asszonyt.

* * *

A mik ezután történtek a világban, azt följegyezték a krónikák minden napról.

Julius 9-dikén a franczia hadügyminiszter kinyilatkoztatá a kamrák előtt, hogy a hadsereg csatakészen áll.

Tizedikén gyorsfutár küldetett a nagykövethez Wildbadba, határozott utasításokkal.

Tizenegyedikén kimondatott, hogy Metznél tábort kell összevonni.

Tizenkettedikén a külügyminiszter kinyilatkoztatta a törvényhozó test előtt, hogy a nemzet becsülete van megsértve.

Tizenharmadikán nagy munkástömeg tartott meetinget Párisban – a béke érdekében s elhatározá a kormányt felkérni, hogy ne kezdjen háborút. A küldöttség nem fogadtatott el. «A béke a forradalom!» Azt mondták.

Tizennegyedikén a porosz király azt izente a franczia követnek, hogy «nincs több mondani valója».

Tizenötödikén megizenték neki a háborút. Tizenhatodikán a törvényhozók megszavazták a hadi hitelt és a hadsereg mozgóvá tételét kétszáznegyvennégy szóval «egy» ellen.

Ez elég volt egy hétre.