Magyarország Bécsben.

Bécs belvárosának utczatömkelegében van egy szűk sikátor, a mit Bankgassénak tisztelnek.

Ez eldugott utczában van egy komor külsejű ódon palota. Ez Magyarország háza Bécsben, régi nevén «magyar királyi udvari canczellária».

Zárkány Leon új hivatalával e házban talált foglalkozást.

Ezt a házat Magyarország számára építteté Mária Terézia. Telkét Nádasdy canczellár vette meg Bécs városától s másfél századon át e magyar főúr nevére volt ez átírva, csak az utóbbi években lett Magyarország nevére a bécsvárosi telekkönyvben bekebelezve. E helyről intézték közel másfél századon át Magyarország sorsát. Benne minden a szeretett királynőre emlékeztet, s az emlékek bizonyítják, hogy a kegyelet kölcsönös volt.

A palota az örökkévalóság számára látszik építve lenni. Tömör falai most is oly épek, mint százötven év előtt voltak, kívül rajta időbarnította faragványok, homlokán az aranyozott Szent-István korona és országczímer, belül fejedelmi pompa maradványai. Csak maradványai. A politika vandaljai, mikor kimondták, hogy Magyarországnak el kell tünnie a fogalmak világából, e palotát is elfoglalták, s legelső dolguk volt a lépcsőház gyönyörű aranyozott arabeszkeit – bemeszelni! Csak nehány teremben láthatók még a plafondoknak e remek arany czíkornyázatai, miket az építészek mintául rajzolnak le ma is.

A termeket remekművű nagy olajfestmények ékesíték, a miken Mária Terézia megannyi ünnepélyes historiai momentumban van ábrázolva hű magyarjai között; első kép, midőn a koronázásra indul, elől lóháton a tárnokmester szórja a pénzt a nép közé; második, midőn megkoronázzák; harmadik, midőn megesküszik az alkotmányra; negyedik, midőn az arany sarkantyú lovagrendjét alapítja; ötödiken az a jelenet van megörökítve, midőn a megtámadott királynő kis fiát bemutatja az ország rendeinek s azok lelkesülten kiáltják: «vitam et sangvinem pro rege nostro!» E képeket ponyvákkal betakarták, félretették, hogy ne lássa senki. A termek renaissance-kori bútorzattal voltak feldiszítve: aranyozott karszékek, pamlagok, miknek szövete sok ezret érő gobelin kézmü; külön-külön a himzőfestések egy-egy remeke mindegyik humorisztikus állatmesék ábráival; azokat leküldték a félszerbe. Alkalmatlanok irodai használatra.

Nem jutott hasonló szerencse a nagy tanácsterem falait takaró felséges gobelinszőnyegeknek; ezeket a szeretett királyasszony ajándékul kapta XV. Lajos franczia királytól; három remek mythologiai csoportozat istenalakokkal heliconi tájképek között. Azoknak a felső részébe, mintegy a ráma risalitjául, a megrendelő királynő odahímeztette Magyarország czímerét. A politikai vandalok aztán neki álltak s beragasztották csirizzel, papirossal a magyar czímert a gobelinon! a papirosra aztán megfelelő terjedelmű emblemákat festettek! Csak a negyedik gobelin menekült meg az iconomachusok haragja elől, azáltal, hogy egy félreeső pitvarba szorult; ez ábrán a művész sajátszerű phantasiája a bikával játszó Európát és társnőit, híven az ethnographiához, fahéjbarna szerecsen hölgyekül állítja elő.

Az antik órák, broncz- és ébenfaállványaikkal, a pompás kristálycsillárok, zománczozott kandeláberek felhordattak a padlásra. Útjában voltak a czivilizáczió egyformaságának. A két nagy porczellánkályhát csak tömörsége őrzé a ninivei rombolástól, mindegyiknek tetejét tizezreket érő aranyozott broncztrofeumok képezik, muzeumi ritkaságok ez idő szerint.

S a szép, fénymázolt, aranyozott thékából (kellett az máshová garde des robesnak) kihányattak a «liber regiusok». A magyar nemzet «arany könyve», historiai kincse! mely ötvenezer nemesi családnak nemeslevelét őrzi; mikben minden magyar nemesnek ősi czímere gyönyörű festői remekben van megörökítve, felírva ősapjának érdemei, viselt dolgai, miként nyerte a nemességet, szentesítve királyi névaláírással. Hatvankét könyve Magyarországnak, huszonhét könyve Erdélynek aranyozott pompás bőrkötésben. Egy históriai unicum! – Belökték azokat egy sötét lomtárba mind, az egereknek. De az egerek jó emberek voltak: nem ették meg.

Mikor aztán Magyarország és Ausztria között megtörtént a kiegyezés, Magyarország visszakapta a saját házát is Bécs városa közepén. Most itt vannak a király személye melletti miniszter lakása és hivatali helyiségei, valamint a magyar kormány többi tagjai részére fenntartott szállások. Itt üléseznek az országos bizottságok Magyarországból, s adják folytatását minden évben a vitam et sangvinemnek: «avenam quoque!»

A régi gazda aztán neki fogott megint lecsiszolgatni a bemeszelt aranyozásokat: előkeresgette padlásról, félszerből az antik bútorokat, kargyertyatartókat, órákat, csillárokat, miket a műértő, a régiségkedvelő ha meglát, a hideg leli ki örömében. A régi gazda neki állt a becsirizelt gobelinoknak s kávésöprűvel, káposztalével letisztogatta róluk a maszatot, kiszabadította az országczímert; a gyönyörű históriai képeket kitataroztatta, (egy csakugyan eltévedt belőlük, az, melyen Mária Terézia a királydombra fellovagol. Ki tudja, melyik excellenz padlásán lepi a por?) S az aranykönyveket is felkereste a lomtárból, s minthogy a szép fénymázas théka már nem volt sehol, (négy lába volt, elment) összeácsolt a számukra egy deszkaállványt s rárakta kincseit. És aztán hozzá látott az aranykönyv folytatásához. – Már azóta egy új (hatvanharmadik: az erdélyivel együtt kileczvenedik) «királyi könyv» is megtelt félig.

Leon nagy gyönyörűséggel tanulmányozta ez érdekes könyvet. Az ujabbkori nemesség diplomáit.

A hajdankori czímerekben kardos vitézek, lovagok, levágott török fők, üstökön fogva, vagy pallos hegyére szúrva; nyilak, sasok, griffmadarak, oroszlánok tündökölnek. Az újkor nemesi czímereinek jelvényei a korszellemet képviselik.

Az Aesculap-bot a felkúszó kigyóval az orvosi érdemeket jelenti; törő kalapács van a bányász czímerében; egy vasöntőde alapítójának czímere fogaskerék; egy vasúti igazgatóé mozdonykerék; az irodalmi érdemek nemesi jelvénye keresztbe tett toll és pálma, hármas halom mögül kiemelkedő arany nap; a békekötésnél működött diplomatáé galamb olajággal; a pénzügyi téren emelkedett nagyság nemesi jelvénye a nevét visszaadó arany hegy; arany méhek és arany buzakévék jutottak az œconomusnak; az erdészet és faüzlet terén kitünt új nemes czímere zöld fenyőfa arany mezőben; a kereskedőé vasmacska; az első gyorskocsizás megalapítójáé felszerszámozott fehér ló; a vizépítészé ezüst csatorna; a mérnöké arany czirkalom; a bortermelőé három szőlőtő; a biróé serpenyő és pallos. A heraldica jelvényszótára nagy supplementummal szaporodott meg. Elmésebb ötletet alig találni a sok között, mint egy derék vászonkereskedőét, ki magának egy arany mezőben álló, felül koczkás oxford ingbe, alul fehér vászongatyába öltözött griffmadarat választott jelvényül. Azt is megtudta végül Leon, hogy egy igen kedves ismerőse, egy lovagias megjelenésű bankár miért visel télen-nyáron ibolyát a gomblyukában? Ennek a nemesi czímerében négy szál ibolya a jelvény.

Aztán jönnek a nemességből bárói, grófi rangra előléptetettek czímerei. Egész combinált tableaux-k. Négyes mezők, még egy tetejükbe jött ötödikkel rigolirozva. Újkori érdemek, új symbolumokkal.

Gyakran elnézegette Leon azokat a nevezetes történelmi festményeket, a mik Magyarország házának elnöki termeit ékesítik. A kecsteljes királynő hű magyarjaitól körülvéve. Van azokon mit nézni, mint művészi alkotásokon is. Azonkívül minden alak egy jól talált arczkép. Mind nevezetes államférfiak, főfő zászlós urak, magas rangú úrhölgyek képmásai azok. Az öltözetek egész jelmeztanulmányt képeznek. Az akkor divatozó franczia hímzetpazarlás, magyar szabású dolmányra, mentére alkalmazva, csizmák skófiummal hímezve, nyusztkalpagok kócsagtollal, s e kócsag, nyuszt-, párduczbőr között simára borotvált arczok, a piros, duzzadó, erőteljes magyar typus a versaillesi, trianoni udvaronczok mintájára borotválva, hajporozva, hátul szalaggal átkötött varkocscsal! Egy magyar dalia, ki kardjához kap, királya védelmére lelkesülten, s hátul a czopfja billeg, s bajusza, szakálla sehol sincs. Torzkép nekünk most. Pedig történelmi arczkép.

A magyar Pompéji omladékai közül nemcsak antik szobrokat és szőnyegeket ástak ki, hanem eltemetett élő embereket is.

Leon megismerkedett azokkal az alakokkal, a kik az épület falai között évtizedek óta voltak eltemetve. Jó hazafiak, derék emberek, nagy talentumok: még költői tehetségek is. Lappangó életet éltek eddig; üldözve, gyanúval kisérve egyfelől, félreismerve, kitagadva másfelöl.

Most a rejtett életerő újra felmelegedett bennük. Levegőhöz jutottak, mely életfeltételük volt. Lett tárgya dicsekvésüknek. Elbeszélték nehéz küzdelmeiket – tehetetlen kézzel – a hatalom emberei ellen: a kettős szenvedést, önmagukért és honfitársaikért; megmutogatta kiki, a mit a nagy hajótörésből megmentett; ott vannak a királyok pecsétnyomói, a tányérnagyságú érczminták az uralkodók homorművű alakjaival. (Egyen hiányzik a kettős sas a magyar orczágczímer körül: ez Ferencz pecsétje.) A canczellárok roppant ezüst országczímer mintái; az ezüst szekrényben őrzött levél, mit a nagy királynő egészen sajátkezüleg írt hű magyarjaihoz, fekete szegélyű papiron (meghalt férjét gyászolta akkor). Aztán előhordták a tarkabarka adomákat a lefolyt korszak embereiről, a kik épen olyan élő halottak, olyan járókelő mumiák lettek most, mint voltak ők eddig.

S e mumiák némelyike – be sincsen balzsamozva.