VI.

A művészet után következnek a tudományok. Engem a gazdámmal együtt egy tudós vásárolt magához, a kit ugyan az irigy világ kuruzslónak csúfolt, azért, mert mindenhez értett és mindenből tudott pénzt teremteni.

Ez a becsületes ember két hónapig tanított engemet és gazdámat mindenféle tudományokra, s akkor elkezdett mutogatni városról-városra: engem mint olyan komondort, a ki irni és olvasni tud, gazdámat, mint olyan felnőtt embert, a ki az ábéczéből a két első betűt semmi törekvés után sem tudta megtanulni.

Ámde jól mondja az irás: «a bölcsnek nincs kenyere», hiába volt minden tudományom, hiába tudtam betűkből feleleteket összerakni, hiába tudtam egy ismerős garast száz ismeretlen közől kikeresni, hiába vetettem ki a kártyából a kért lapot, az emberek sem az én tudományomért, sem gazdám tudatlanságaért nem adtak semmit. A kuruzsló kétségbeesett. Elhatározá magát, hogy elmegy oda, a hol a rubelek teremnek, ott fogják tudni méltánylani az érdemet; festetett egy nagy ponyvát, engem meg a gazdámat rá, aláirva: Doctor Coplaló a bölcs komondor és Babszem Jankó a törpe ember, s ezzel neki indult az északi Eldoradónak. E tervét nem vihette ki, a boldogtalan az uton dugárusok közé keveredett, azok agyonütötték s engem gazdástól együtt maguknak tartottak.

A tudós szerencsétlenségre született mindenütt.