Lábjegyzetek.

1) 1606. deczemb. 10. Noha a mi városunk csak árokkal és tövistöltéssel kerittetett körül, mindazonáltal az Isten ő felsége ennyi sok veszedelmes állapotban kegyetlen ellenségek ellen is erőssé tette. Eddig sok rendbeli ember meghágta s hányta, lakatunkat leverte, kiből fogyatkozásunk esett, – hogy ezután az ne essék, – a ki azt meghágná, az ellen büntetést végeztünk: – hogy semmi rendbeli ember, se itt való, se pedig kívül való, nemes ember, vagy hajdú, senki és semmi rend a városunk kerítését sem egy, sem másfelől, sehonnan meg ne merje hágni és általhágni, se ki, se be ne menjen; a kapuról egyikről, se nagyról, se kicsinyről a lakatot le ne merje verni; mert ha valaki – akárki legyen, az ellen cselekszik, a félkeze elvágattassék. – Item decretum est: hogy vasárnap, miglen a délesti prédikáczió meg nem lészen, semmiféle szekerest a sorompókon be nem kell bocsátani. Régi jegyzőkönyvi kézirat.

2) Városunknak egy erős oszlopát, hazájának édes atyját, tiszteletes, nemzetes Dobozy István urunkat, a tanácsi rend között 44, a főbiróságban 11 esztendőknek dicséretes viselése után, Ecclesiánknak és respublikánknak nagy szomorúságára a bölcs itéletü Isten tőlünk elvette életének 77-ik esztendejében stb. U. o.

3) Még pedig szép munificentiával: Medgyesi Pálnak adott a tanács 200 aranyat, 100 császári tallért, polturában 100 magyar forintot; akkori időkben nagy pénz, ha hozzávetjük, hogy egy hadnagy hópénze volt 6 magyar forint, s hogy egy nagy emeletes kőházat a piacz-utczán ugyanazon időben Duskás Ferencz és neje eladtak örök áron 1800 forintért, két asszonyi hosszú köntösre való 12 rőf rásaposztóért, másfél rőf ingvállnak való kamukáért, s ennek beszegésére kivántató 18 rőf aranycsipkéért.

4) Egy más jellemző eseményt is jegyeztek föl az egykorú emlékirók e ritka férfiról. – Midőn egyszer Llaneroival egy spanyol lovas csapatot fogott el, a spanyolok kapitánya azt mondá Paeznek, hogy csak azért győzhette le őt, mert az ő lova rossz, Paezé pedig jó. A Llanero vezér nem engedte ezt magának mondatni; hanem büszkén felszólítá a spanyolt, hogy cseréljenek hát lovat s ha a spanyol meg tud menekülni Paez lován, legyen szabad; ő csak egyedül fogja üldözni a tiszt rosszabb lován. A spanyol kapitány ráállt az ajánlatra; de Paez ötszáz lépésnyire utólérte őt s megkapva az előtte futó ló farkát, annál fogva felfordítá a lovagot lovastól együtt.

5) A legkínosabb tortura neme volt; a vallatott fejét három hasáb közé szoríták, miknek végei kötéllel voltak összefoglalva; e köteleket aztán lassankint csavargatták össze, hogy a három fa a fejet három oldalról szorította. Meghalni nem lehetett bele; hanem pokolbeli kín volt; sokszor őrültségen végződött.