1) Székelyeknél férfiörökös nem létében fiúsított idősebb leányt hívtak így.
2) Mikor ez elbeszélés iródott, még akkor a tárogató síp nem volt felfedezve. Most már jól ismerjük.
J. M.
3) E tánczot így irja le, több elmult ősszokásokkal együtt, a jó Apor Gergely egy még kiadatlan kéziratában, Methamorphosis Transilvaniæ. Jegyzetekkel kisérte Cserey Mihály.
4) Még most sem hallottam az egész székelyföldön egyéb nemét a szitkozódásnak ennél, azzal a kis különbséggel, hogy most már fölöslegesnek tartatik a mentő «ne» igécske közbeszúrása.
5) A székely külön országnak veszi a maga hazáját, s Erdély többi részét vármegyéknek hívja.
6) Hölgyek az ifjabbakat nem «hugom», hanem «öcsém» czímmel szokták nevezni.
7) E talánymondat valóban még a tatárfutásból maradt s hihetőleg azt jelenti, hogy a menekvők barlangokban és fákra felmászva éltek.