I. A Legrégibb Úr.

Ki a legrégibb úr a földön?

A csiga.

Ő élt, mikor még senki sem élt a földön. Rettenetes nagy joga van ehez a földhez.

A milyen mélyen artézi kút furója lehat, mindenütt ott találja halottait, iszonytató mennyiségben, egészen a legalsó gránitképletig.

A közvetlenül alattunk levő földréteg is az övé. Páris városának minden háza csigamaradványokból épült. A pesti kőbányában nem rég készült óriási vízvezetéki medencze tiz tömör csigaréteg közé van leásva; az ölnyi vastag rétegekben nincs atom, mely ne csigamaradvány volna.

De nem csak több ezeréves halottaik, hanem több ezeréves élőik is vannak a csigáknak.

Négy év előtt, mikor Északamerikában az Erie szabályozásánál egy árkot ástak, Utica város alatt a munkások 49 lábnyi mélységben a holt földek alatt egy egész réteg csigacsoportot találtak, az «unio purpurea» fájából, mely még élt, a vízben kinyitotta csészéit és mozgott. A munkások többet megsütöttek belőle és megették. Jó lehetett. Az özönvízből fenmaradt csemege!

Erdélyben, a zarándmegyei havasok csoportjában, közel Vidrához, van egy nagy dolomit-hegy, mely nem egyéb, mint egyetlen óriási csigatorlasz. Kalapnagyságú, gyönyörüen csavarodott goniatitesek, torony alakú cerithiumok, kosszarvidomú ammontülkök vannak odafagyva a kő közé, maga is kő mindegyik. Mikor a vidrai kunyhó kapubálványát kifaragják e kőből, ott látszanak az oldalán ezek a nagyszerű hieroglyphjai az időtlen időnek.

Hajh, mikor még ezen bércz fölött a tenger zúgott, melynek partja lehetett a Bihar bérczlánczolat!

De ne ijeszszük az érzékenyszivű olvasót vízözön előtti történetekkel; hanem mondjunk vidámabb meséket, a hogy megigértük.