I. FELVONÁS.

Szép özvegy. (A hölgykeringőt végezve, helyére visszatér.)

Érdekes ifjú úr. Végtelen boldognak éreztem magamat, hogy nagysáddal ezt a fordulót ellejthettem; bátor lettem volna annak megduplázásáért is esedezni, ha azon körülmény, hogy nagysádnak tegnap a torka fájt, szerény kiméletet nem parancsolna rám.

Szép özvegy (elbámulva) Hát hogy tudhatja ön, hogy én nekem tegnap reggel a torkom fájt?

Érdekes ifjú úr. Mivelhogy be volt kötve a nyaka vizes kendővel s czukorra csepegtetett tincturát méltóztatott bevenni.

Szép özvegy. Az igaz, féltem, hogy visszatér. De meg nem foghatom, hogy ön hol láthatta ezt meg?

Érdekes ifjú úr. Hja az én hatásköröm messze kiterjed. Nekem minden héten van szerencsém nagysád salonjában megjelenhetni: a jour fixeken.

Szép özvegy. Az én jour fixeimen?

Érdekes ifjú úr. Nem! az én jour fixeimen.

Szép özvegy. Megfoghatatlan. Hisz én önt soha se láttam.

Érdekes ifjú úr. Sőt nagyon sokszor volt szerencsém nagysáddal a legbensőbb házi ügyeket érdeklő társalgásba elegyedhetni.

Szép özvegy. Én velem! De hát hogy híják önt?

Érdekes ifjú úr. Azt is nagyon jól tudja nagysád, mert bejelentés nélkül nem szoktam soha belépni. Egyszer az inas jelent be, másszor a szobaleány; de legtöbbször a kedves kis Mariska kisasszony.

Szép özvegy. Micsoda? Ön az én kis Mariskámmal is ismeretségben van, a ki még a gyermekszobából ki nem jár?

Érdekes ifjú úr. Fájdalom, hogy még eddigelé a kedves gyermeknek a rokonszenvében nagyon kevés előmenetelt tudtam tenni, hanem ő azért nagyon jól ismer. A minap is szegényke betörte az orrát, mikor a tollseprőn akart lovagolni.

Szép özvegy. Ön egyre rejtélyesebbé válik előttem. Legtitkosabb családi eseményeinkről is tudomással bir. És én nem birom önnek az arczát emlékembe felidézni. Én komolyan mondom, hogy most látom önt először.

Érdekes ifjú úr. Pedig még az arczképemet is ott tartja nagysád a salonjában.

Szép özvegy. Az ön arczképét? Hol? a fényképalbumomban?

Érdekes ifjú úr. Még annál is kitünőbb helyen: a szobrocskái között.

Szép özvegy. Nem értem. Nálam csupa hirhedett költők szobrai vannak.

Érdekes ifjú úr. Hát az én költeményemet nem olvasta nagysád? Pedig megküldtem egy tiszteletpéldányt.

Szép özvegy. Ön verset is ír? De én nem emlékszem rá, hogy én nekem valaha valami költő tisztelet-példányt küldött volna.

Érdekes ifjú úr. Elfeledkezett róla nagysád s válasz nélkül hagyta, a mi nekem fájdalmasan esett. Legelső látogatásom alkalmával lesz szerencsém még egy példányt személyesen átadni.

Szép özvegy. No ez a mesével határos. Én nem birom kitalálni.

Tánczrendező. Cotillon.

Érdekes ifjú úr. (Meghajtja magát s eltünik a sokaság közt.)

Tánczos. (Karjára veszi a szép özvegyet s elkeringel vele.)