II. FELVONÁS.

Szép özvegy. (Másnap reggel, azaz délfelé salonjában sorban törülgeti az étagèreken és kandalló-párkányon felállított szobrocskákat.)

Azt mondta, hogy itt áll a szobra a többiek között. De ugyan melyik lehet az? Ez itt Széchenyi, ez Petőfi, ez Schiller, ez Beranger, ez a búsuló juhász. Csak nem ez az tán? Talán hát ez a honvéd? De azt meg nagyon jól ismerem. Csak nem az indiai Isten, Wisvamitra? Vagy az Apolló! Hová gondolok? Ilyen costümeben nem járnak látogatni. S hogy ő nekem a költeményéből tiszteletpéldányt küldött? s azt én válasz nélkül hagytam? s az ő neki nagyon fájt? Nem birom kitalálni. Pedig valamennyi szobrot kezembe vettem már! egészen megfázott tőle a körmöm. Lizette! mért nincs ebben a kandallóban még felszítva a tűz?

Szobaleány. Mert nagyon füstöl.

Szép özvegy. Hát el kell híni a kéményseprőt, hogy tisztítsa ki.

Szobaleány. Szaladok.

Szép özvegy. Útközben a divatárusnőhöz is nézzen be a holnapi bálra való fejdiszemért, én addig majd itt leszek, s vigyázok a salonra, míg a kéményseprő itt jár.

Szobaleány. Szaladok. (El.)

(Kandallóban zörej támad.)

Mariska. Laj! Mama! Dün a petete mumus?

Szép özvegy. No csak légy jó. A fekete mumus a jó kis leányokat nem bántja, csak a rosz leányokat viszi el.

Kéményseprő. (Leszáll a kürtőből s a kandallón keresztül kilép.) Csókolom kezeit, jó reggelt kivánok, nagysád.

Mariska. Laj! A petete mumus.

Pamina. Avau, babau.

Kéményseprő. Nem tért vissza nagysádnak a torokfájása a tegnapi bál után?

Szép özvegy. (Karikára nyitott szemekkel.) De hát mi dolga van önnek az én torokfájásommal?

Kéményseprő. Mert hogy tegnap méltóztatott az iránti aggodalmának kifejezést adni, hogy a baj visszatérhet.

Szép özvegy. Hogyan? ön volna az?

Kéményseprő. Hát hiszen mondtam, hogy itt áll a szobrom a többi celebritások között. (Rámutat a kandalló párkányán a kéményseprő krampusz alakra.)

Szép özvegy. És így az a költemény, a miből ön nekem tisztelet-példányt küldött…

Kéményseprő. Az az «új évi üdvözlet» volt.

Szép özvegy. S a válasz, a mit elfeledtem rá adni…

Kéményseprő. Az egy kegyteljes egyforintos bankó.

Szép özvegy. Itt van! Az Isten áldja meg! Aztán majd a jövő bálban megint elviszem önt a hölgy-keringőre. Adieu.

Érdekes ifjú úr (nevet).

Mariska (sir).

Pamina (ugat).

Szép özvegy (otkolonos üvegét keresi).