Lábjegyzetek.

1) Régi szakácskönyv műkifejezése.

2) Hungaria in parabolis 1804.

3) Olyan műszavak, a melyeket csak a kálvinisták értenek meg.

4) Még én magam is emlékezem erre a könyvre, a mit nagyon sarjú gyerekkoromban láttam; tele volt az rézmetszetű arczokkal, fejekkel; nagy férfiakéval és híres zsiványokéval, a miket mind maga Lavater rajzolt; rajzoló is volt és költő is egyéb tudománya mellett. Azokra a rajzokra is jól emlékezem, a mikben egy valóságos varangyosbéka fokonkint átváltozik emberré, a hogy ma mondanák: békából gigerlivé.

5) Még most is láthatók hasonló házak és utczasorok a közel szomszéd Göncz városában.

6) Polyka = tót szolgáló.

7) A pálinka első neve a magyaroknál.

8) «Fáradozik» helyett.

9) 1849-ben ezen a vidéken egy tíz öl magasságú, alul méternyi átméretű bükkfának az ára volt egy ezüst forint. Egy nyáron, egy őszszel, egy télen bujdostam én ezekben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Házigazdám, a derék Csányi Béni, nemes úr volt, földesúr; hatszáz hold erdő birtokosa. Kis szántóföldjét maga szántotta fiaival. Álnév alatt rejtegettek. Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok; senki sem árult el. A falut Tardonának hítták; ez sincs följegyezve a Karacs térképén. Úgy kerültem erre a vidékre, hogy Telepy Károlynak az atyja innen hozott feleséget; az pedig a nemzeti szinház tagja volt; ő utasított ide az ismeretlen világrészbe. J. M.

10) A jó Szirmay Antal «Hungaria in parabolis» czimű érdekes művében idézi báró Sennyey László szavait e tárgyról: «Csak nincs furcsább nemzet a magyar nemzetnél. Eőtet, mint valami választott népet, kihozta az Úr Isten Scythiából erre a tejjel és mézzel folyó földre és azt mondotta: no egyél, igyál, ebugatta magyarja! Itt van a jó tokaji bor, fejér miskolczi kenyér, kövér debreczeni szalonna! ez neki nem tetszik; kimegy az országból, külső nemzeteknél fecsérli pénzét. Azután vezette eőtet az Isten szent István királynak hitére, mondván: no üdvözülj! eb szánkázza meg a lelkedet! de ez sem tetszett neki, eő külső országi schwajcer és franczia (?) hitet hozott be magának és azt nevezte Magyar Hitnek. Már úgy lévén a dolog, mit tudott vele tenni az Úr Isten? Adott neki tehát becsületes kalpagos prédikátorokat, mint ime Szilágyi Sámuel uram. De ez sem tetszik neki; azt gondolja, hogy az Isten szava sem hangzik magyar öltözetű prédikátornak a szájábul, ha csak külső akadémiákról jött parókás és borjubéllel kerített papját nem hallja prédikáló székéből. Magának a magyarnak is adott az Úr Isten minden nemzetek felett való legdíszesebb öltözetet: de neki az sem tetszik; dísztelen, hasogatott szárdúthba öltözvén, akkor véli magát legszebbnek, midőn háta gerinczén úgy megy a paszomántja, mint a kecsegének, sőt még lovagolni sem tudna, ha ánglus preceptort nem fogadna magának.»

11) Régen volt, már most jobbra változott; de biz akkor erről a virtusról volt ez a falu hires. J. M.

12) Orgona a kálvinista templomban még a jelen század első éveiben is ellenzésre talált. Mikor a pápai hitközség orgonát akart beállítani, a híres nagy tudós tanár, Márton Ferencz, azt mondá: «Minek a templomba a duda?»

13) Nincs rá magyar szó a szótárban.

14) Ezt a bástyafokot ma is az «utolsó mameluk szökellőjének» híják.

15) Hajdanában «Hübner» könyvéből tanultuk a bibliai történeteket, innen maradt fenn a «Hübnere» minden eseménynek.

16) Petőfi mondása volt.

17) Lásd Sárossy Gyula «Arany trombitá»-ját.

18) Mind a kilenczvenkilencz szabó egy kártyalapon aludt.

19) A sajtószabadság első hajnalán miről lehetett volna álmodni elébb, mint legközelebb előrement szabadsághőseinkről: a Rákóczy-szabadságharcz áldozatairól! E beszély még tartózkodott embereket neveiken nevezni. Még akkor őrizkedtünk a multak keserveiért felelőssé tenni azok szerzőinek örökösét. Ez az egyetlen munkám, a mit mindig éjjel irtam. Rendesen csak nappal dolgozom.

J. M.