XXI. FEJEZET. »Ez hát valódi arcod.«

Ekkor az egyik főnök, Bé-La, lépett feléjük. Fekete folyadékkal kínálta őket: a hor-Dhár intésére Sanssou megitta a folyadékot és a fenekén elhelyezett fadarabokat és dohányleveleket is, ami, úgy látszik, szent növénye e vidéknek. A főnökkel később a hor-Dhár útján beszédbe ereszkedtek: néhány érdekes dolgot mondott el a wigwam életéből, amit a tábornok jegyzőkönyvébe vezetett. Felmentek a Ter-Rasz fennsíkra is, ahol a hor-Dhár megmutatta nekik a hirhedt Pes-Tifu-Tár barlangot, ahol egy sötét, félelmes tekintetű vad ült komoran. A bennszülöttek Dass-nak, azaz Félelemnélkülinek nevezik és rettegnek tőle: barlangjába behurcolja és felfalja az irokézeket. És lehúzza róluk a leplet. Most is egy csomó meztelen irokéz ült körülötte, akiket az imént leplezett le. Feketét ittak.

Megmutatta a hor-Dhár a Niuggat-barlangot is, melynek közepén Adyosz, az adióták vallási szektájának bálványa állt, melyet ha-Tvani, a dúsgazdag irokéz faragott. A szertartásokat Os-Vát, a főpap végzi: két hétben egyszer kinyitnak a balszárnyon egy zsilipet, mire harmincegy verset ad.

A tábornok és Puss pár lépésnyire borzongva nézték a komor tekintetű főpapot, aki éppen néhány sihedert tanított a szertartásokra, kezében fésüvel. Hirtelen felállt és egyenesen a tábornok felé tartva, szörnyű energiával »cikk«-et kért tőle. Belátván az esetleges küzdelem egyenetlen voltát, a tábornok jobbnak látta meghátrálni és Puss-sal együtt nyakra-főre rohantak le a fennsíkról. Ekkor történt, hogy a tábornok csodálkozva kiáltott fel:

– Hol a hor-Dhár?